Elmerengtem ma azon, milyen komolysággal bírnak az emberi kapcsolatok, mennyire törékenyek vagy erősek, a hatás-kölcsönhatás elvén gondolkodtam, hogy teszem a dolgom. Jó, hogy teszem a dolgom? Jól teszem a dolgom?
Persze, kell a visszajelzés, a pozitív megerősítés, mégis őszintén meglepődök picit, mikor kiderül, hogy valakiben valamit elindítottam, ötletet adtam, inspiráltam. Pedig ezért tettem a dolgom.....
Még az is eszembe jutott, hogy mennyire személytelen lenne egy-egy blog, ha nem vinnénk bele valamit az egyénből, valami személyeset, ami sejteti a készítő 'lényét', vagy ha úgy tetszik lényegét. Akkor csak az derülne ki, hogy nincs sem kutyája, sem macskája, tehát gondjai sem és csak varr mint egy gép....
Mélyenszántó gondolatokról ennyit.
Nagy meglepetésben volt ma részem, megérkezett Kecskemétről az áprilisban elnyomtatott oklevelem helyett a pontosított oklevél, amelyet Conniért kaptam!
Már lemondtam róla, szerettem volna rajzolni magamnak egyet....
Az 'oklevélkészítő külső cég' vétette a hibát, Anikó közbenjárásával megoldódott a hiányom, teljes a relikvia! Köszönöm!
Így aztán most tudom megmutatni büszkeségem díját:
Én még csak most értesültem és láttam Conniet, de szívből gratulálok! Szerintem is fontos, hogy a blogban legyenek személyes jegyek, hiszen mi is a blog? Egyfajta napló!, s nem holmi leltár. Tegnap nálunk is oklevél hullás volt, ha van kedved nézd meg mit alkottak a csemeték.
VálaszTörlésKöszönöm Berry, megnézem a csemetéket!
VálaszTörlés