Befejeztem Szente Györgyi tanította falumat, az egyik várakozásteljes téma volt számomra a városépítés.
Miután összeállt, hogy miként válnak házakká az idomok annyira magával ragadott az emeletek pakolgatása, hogy nem vettem észre, leépítkeztem szinte az alapomról!
Aztán bekövetkezett az, ami már megszokott tőlem, belevesztem a részletekbe és ebből tábornapok hiányában csak itthon jöttem ki. Van valami felemelő a dologban, hogy mindig kijövök belőle és ezt nagyon élvezem!
A már-már túlzsúfolt, kőből és fából gyúrt halászfalura visszatérve, elkevertem valahol az öböl egyetlen betervezett hajóját, ezt másként fogom megoldani és repítek még egy-két madárkát az égre.
A döntés. Mert legrosszabb döntés a nemdöntés, én úgy döntöttem, világos keretet kapjon a kép (a fotón nem igazán mutat a szintén világos háttér előtt), viszont olybá' tűnt, hogy talán lágyít a mozgalmasságon.
Ezt a részletet pedig Mónikának ajánlom....csak azért is!
Miután összeállt, hogy miként válnak házakká az idomok annyira magával ragadott az emeletek pakolgatása, hogy nem vettem észre, leépítkeztem szinte az alapomról!
Aztán bekövetkezett az, ami már megszokott tőlem, belevesztem a részletekbe és ebből tábornapok hiányában csak itthon jöttem ki. Van valami felemelő a dologban, hogy mindig kijövök belőle és ezt nagyon élvezem!
A már-már túlzsúfolt, kőből és fából gyúrt halászfalura visszatérve, elkevertem valahol az öböl egyetlen betervezett hajóját, ezt másként fogom megoldani és repítek még egy-két madárkát az égre.
A döntés. Mert legrosszabb döntés a nemdöntés, én úgy döntöttem, világos keretet kapjon a kép (a fotón nem igazán mutat a szintén világos háttér előtt), viszont olybá' tűnt, hogy talán lágyít a mozgalmasságon.
