Előrebocsátom, nagyon szeretem ezt a fotót és elfogult vagyok vele kapcsolatban.
Az októberi
fotós-foltos kiállításunkon érzékeltem azt az igényt, hogy ahhoz, hogy igazán értsük a megörökített pillanatot és legalább halványan átérezzük a fotós indíttatását a téma megörökítésére, ismernünk kell a fotó történetét.
Most egy tavaly nyári kalandot mesélek, éjszakába nyúló fotós kalandunkat.
A férjem amatőr csillagász és - szerintem - profi természetfotós, e kettő tevékenységet igyekezett összekovácsolni az akcióban.
Az úgy volt, hogy július elején egy csodás napon aktuális telihold-vadászatra indultunk, a Hold fotózására alkalmas terepet kerestünk.
A Meteor csillagászati folyóirat Hold-rovat szerkesztőjének elképzelése szerint, domb mögül felkelő Hold látványát szerette volna megörökíteni.
Terepkutatás közben az időnkbe azért belefért a móka is, sikerült lencsevégre kapni a lemenő Napot. Ugye milyen giccses? =D
Baja környéke nem a dombságairól híres, így kihívás volt alkalmas meredeket találni. Vaskút után Gara irányában a kukorica táblák sorainak hullámzása mutatta meg az alkalmas helyet. Némi óvatos beautókázás után letelepedtünk, a felszerelést élesre hangolta a fotós és vártuk a holdkeltét.
Egyszer csak a távolból morajlás, közeledő monoton motorzúgás hallatszott, nőtt az adrenalin, mi ez? Bár hallottuk a garai harangok kongását, elvonatkoztatva a civilizáció határától, kicsit egy hollywood-i drága szuperprodukció feszült akciójelenetében éreztem magam, talán a Csillagok közt c. filmben volt hasonló jelenet, mikor a kombájnok hívás nélkül hazamentek.
Az aszály miatt nagy volt a por, így várható volt a porfelhő is, a kipakolt holmikat fejvesztve dobáltuk vissza az autóba, mi magunk is bemenekültünk a giga kombájn elől, amely akkorra már feltűnt a látóhatáron.
Nem emlékeszem, melyikünk nézett nagyobbat, a kombájn vezetője, vagy mi, mindenesetre nem zavartak el és megvárva a por elültét, újra felkészültünk a kísérletre.
Közben besötétedett és az órára nézve, el kellett indulnom a Hold felkelésének valószínűsíthető irányába. Utam egy letermett spárgaföldön vitt keresztül, odafelé még kerülgettem a kórókat.
Kettőnk közti távolság 500 m-re nőtt, telefonnal irányított a kedves, merre tegyek (tétova) lépéseket a vaksötétben, mert a sikeres fotó érdekében nem világíthattam a lábam elé. :)
 |
| Valahol a bozótban.... |
A fotós szerint a jó kép elkészítése 90%-n a gépen múlik,
a tárgy választása, a körülmények megfelelő rögzítése teszi egyedivé az elcsattant fotót.
Erre a 90%-ra várva több más nesz mellett érdekes kutyaugatást is hallottam, melyről kiderült, róka volt a közelben, a mellettem motoszkáló határlakókról pedig megpróbáltam nem tudomást venni, elvégre én voltam ott az idegen. :)
A Hold percre pontosan megjelent a horizonton, elmondhatom, hogy ilyen látványban még nem volt részem. Izzó narancs színe és töménysége sütött, más volt, mint már az égről ránk néző Hold színe, amely a légkör sűrűségévvel magyarázható.
Közben irányítottan haladtam, léptem, ugrottam, csodálkoztam és a
domb aljáról, rövid expozíciós idővel fotózva megszületett ez a fotó. Az a fotó, amely számomra a láthatónál is többet mond, ugyanis ekkor még én sem tudtam, hogy kisróka nem csak a bozótban van, hanem már a szívem alatt is. :)
 |
| Marcibaba azaz Kisróka ;) |
Kifelé futva (bukdácsolva) jöttem, nagyobbnak tűnt a távolság, mint befelé, ám ezért a sziluettes, fantasztikbombasztik fotóért megérte kicsit spurizni.
 |
| A Hold és aki előtte van (GZ) |
Görgei-Reiner Rita
.jpg)
.jpg)
