Türr István

   Következzék egy tavaly májusi történet, amikor is városunkba 'mediterrán randevúra' érkezett Maria Assunta Accili, Olaszország magyarországi nagykövet asszonya és a Budapesti Olasz Kultúrintézet vezetője.

Bár nem volt alkalmam találkozni a hölggyel, mégis ott vált személyessé a látogatása, hogy a részére ajándékozott 'bajaikumok' közt szerepelt a számára készített munkám.

Tudomás szerint Maria Assunta Accili 'rajongója' Türr István munkásságának, így a készített textilképet (mini-quilt) Türr-témában, városunk egyik nagyja előtt tisztelegve varrtam.

Mintha egy sajátos, régi film szűrőjén át néznénk élete történetét, biztos alapkövekre helyezett munkásságát. A múltból a jelenbe átsejlő emlékbuborékok nem csak az alkotáson, hanem a valóságban is maradandó tanúi tevékenységének csakúgy, mint az építőkövek.

Az 1868-ban Marastoni József által készített fotó köré formált vintage-jellegű megjelenítésben találkozik a múlt és a jelen, a hagyományos és a modern, mint üzenet.        (GRR)

Mikor nagy örömmel megtekintettem az átadás pillanatait, valami kissé beárnyékolta az eufóriámat. Sokat gondolkodtam azóta, hogy milyen megoldás összegyűrni Türr arcát egy üveglappal, belepréselni egy szendvicselt, szegett, tűzött, tehát plasztikus, 3D-s alkotást egy képkeretbe? 

Erről biztosan mindenkinek van magánvéleménye........
Minden esetre a kis textilkép egy nagyobb volumenű munkának a kezdete. :)

Maria Assunta Accili

Görgei-Reiner Rita

Repro

Kedves ismerős kérésének tettem eleget, szülinapi ajándékként varrtam meg ismét a jelenetet.
Érdekes feladat volt elkészíteni újból Connie-t, felfedeztem magamnak a - feledésbe soha sem merülő - részleteit.
Az új kép ugyan az, ám mégis más. És pont ettől egyedi.
Reprodukálni pedig magamat kellene..........

 

Boldog szülinapot Betti!

Pasziánsz

Haj-jaj, de sok elmaradásom van, például a novemberi pasziánsz-tanfolyam, Szente Györgyi tolmácsolásában.
Nagyon kíváncsi voltam már a tematikára, most pedig nem győzök nagymintás anyagot vadászni! Kellett nekem megszeretnem ez a technikát is? (Még, hogy nem mekegős nyelv a magyar?)
Szóval a képem aprólékos részletei közelről érvényesülnek jobban, míg egy nagyobb minta esetében távolról kivehetőbbek a szóródások.
Még keretezem, és egy januári kiállításon debütál a darab.

Decemberi csoporttalálkozó

Szép számban gyűltünk össze az évzáró varrásra, mindenki számára tartogatott meglepetést az alkalom, húzogatós ajándékozással színesítettük a programot.
Közösen készített ajándékot adtunk csantavéri oktatóinknak, a náluk tanult babaruhás kollekció egy darabját készítettük el mindannyian, és varrós kosárba rejtve adta át Rózsa mami, a kosár egyik készítője.

Én ezt a rucikát készítettem:

Gazdára talált minden ajándék, varrásra is jutott idő, egymásra is.......
A tanult technikából képet fogok készíteni, már tudom ki kapja ajándékba!
A bemutatott darab sajnos nem az én munkám, kölcsön vettem a fotót.

Még mindig Határtalanul.....

Dédelgettem a gondolatot, végül Btrudy érdeklődésére döntöttem úgy, hogy mégis megér egy bejegyzést, hogy miért lett pont ilyen a férfias indián, és hogyan szerepelt.
Hangsúlyozom, rövid versenyzős pályafutásom ideje alatt, az első olyan megmérettetésem volt a Határtalanul, ahol megkaptam az értékelést! (Viszont a barna színkapcsolatokét azóta sem....)
Tulajdonképpen örülök, mert a szűri szerint jól keverem a technikákat, pontosan varrok, az ötlet jó, de a világa túl intenzív, túl sok, és ennyire 'fotószerűen' megvarrni valamit már nem textilszerű....... és nem indokolt. 

Ezek szerint tudok fotószerűen varrni, ennek választása maga az alkotói szabadság. Vagy ez a mondat fedi a reprodukálás tettenérését? Mert ugye sok esetben az ötlet alapja lehet egy fotó.
Az volt a tervem, hogy egy indián festményt varrok, mintha a fakeretre bőrcsíkkal feszítenék ki a festményt, sarkait pedig fatáblák adják, rajtuk vésést utánzó kézi hímzéssel jelenítem meg a kultúrára jellemző motívumokat. A zsűri szerint nem illeszkedik a keret a középrészhez.

Maga a keret alapja is faerezetet utánzó textil, seminola technikával készült tollakat varrtam, majd valódi madártollkontúrt tűztem szabadkezes technikával minden egyes elemre.

Az egész munkán megjelenik a szabadkezes tűzés, sok-sok kézi tűzés, az elkészítésére szánt 40 óra alatt párszor 'becsúszott' a tű a bőrömbe.....a véremet (is) adtam ehhez a pályamunkához.
Kihívás volt a harcos felöltöztetése, nagy gonddal fésülgettem a szálakat, hogy minden a helyére kerüljön.
Ékszerei csomózott karkötőből készültek, megelevenedett a tinikorom karkötőőrülete, mint ahogyan az ismert Cooper-könyvek elképzelt harcosa vált egyre élőbbé.

A férfias, harcedzett indián lobogó tűz által megvilágított testének hangsúlyozására is több figyelmet szenteltem, és ahogy a harcidíszes ruhája cafatai 'lelépnek' a munkáról, így sejtetve a táncot, és dinamikussá teszik a megjelenését, nos, ezeket az eszközöket választanám legközelebb is.
Én valóban megjeleníteni kívántam a mottót, a férfit, némi iróniával, és viccesen kérdezem, hogy ruha nélkül kellett volna ábrázolnom? Mert így túl sok volt....Persze ahány alkotó, annyiféle értelmezése a férfiasságnak, és textilszerűségnek.
Szóval kaptam is válaszokat, meg nem is, szeretnék is versenyezni, meg nem is............
Úgyis lesz legközelebb.....
Önmagamhoz, és eddigi munkáimhoz képest alkottam eddig a legnagyobbat, köszönet a pályázatnak.

A hagyományőrzés és gyermekvilág nevében

Júniusi UFO

Ezt a darabot tényleg a hónap legvégére hagytam, némi változtatással, voila:

Az eredeti terv csantavéri tanítás volt, a szirmokat a virágközéphez közel kis gyöngyök fogták össze körben, én ezt elhagytam, így jobban tetszik.
Viszont tűztem és kereteztem, az oldalfotón látszik, hogy szinte kiemelkedik az anyag síkjából a virág azáltal, hogy nem fogja össze a rétegeit a szabadkezes tűzés.
Edina segített a döntésben, textilkép lett belőle díszpárna helyett.

Barna színkapcsolatok.....

....címmel írta ki pályázatát a Magyar Foltvarró CÉH, - az elbírálás után - most már megmutathatom a pályamunkám, mely a 'futottak még' kategóriában indult.....
A 40×40cm-s quiltet a barna szín bármely árnyalatával, szabadon választott technikával lehetett elkészíteni.
Az én témaválasztásom abból adódott, hogy Angliában mutatjuk meg a tudásunk a nemzetközi foltvarróvilágnak, tehát én küldök egy kis hazait, ezen kívül szerettem volna alkalmazni ezt a technikát részleteiben kidolgozottabb munkán (mint Connie).
Az alkalmazható 10% másik szín a kék lett, ezzel ábrázolva a vizet.
Egy hónap várakozás után ma jött az értesítő kör-email, hogy ki az a 9 alkotó a 25 pályázóból, akinek befutott a munkája, gratulálok a művészeknek!
Gyönyörködjetek ti is pl. Polyák Ildikó, Márta néni, Btrudy munkájában.

Képem címe:   Szép(ia) Magyarország

Februári UFO.............. kipipálva

Lista szerint haladva végzem el a vállalt feladatokat, most egy elkésett ajándékkép volt soron, amely ráadásul az UFO-játék része, tehát köszönet Iglicének, felgyorsította az eseményeket.
Hajtogatott dália a kép központi része, ezek az alkatrészek voltak kiszabva és vártak a sorukra.
Úgy terveztem, hogy a fekete háttérből kiugorjon színei szerint is, és térben is a két virág. Azért nem hagytam meg a szirmukat, mert ehhez a simulékony vonalvezetéshez túl hegyes, tüskés lett volna (nekem).
A kép személyről-, és személynek szól, sokat nem magyaráznék bele, az a bizonyos létező kettősség, az ellentét és mégis harmónia, a kozmoszban cikázó neonfények tánca, feszültsége és az egység. Ez mind benne van. Benne van?