Boldog (Felső)város

 
   A következő pár sor rövid bemutatása néhány foltvarró és lelkes leendő foltvarró közös munkájának.
   Az elmondható erről a textilképről is, hogy ahányan készítettük, annyiféle öltést tartalmaz és mivel gyermekek ihlették, elmondható az is, hogy aranyos. 😊
Az egy évvel ezelőtti VARRJUNK A SZABADBAN! c. nemzetközi programra nem kisebb céllal érkeztünk, mint az Iskolánk gyermekei számára tervezett díszes és a városrészt is kifejező alkotást készítsünk.
Az elmúlt évben szervezett találkozók alatt - mint ahogyan ősanyáink is jól érezték magukat a fonóban - kis közösségünk is beszélgetve, nevetve, csemegézve, párszor újratervezve, alkalomról-alkalomra varrta eggyé a várost.
Kézzel és géppel készült, tradicionális emelek felhasználásával (mező és a sarkok), papíron varrás technikával (templom), szabadkezes gépi tűzéssel pedig - a mértani pontosságtól tudatosan eltérve - kialakult a városrész épületeinek arculata. Stencilezve, festve kaptak hangsúlyt az apró részletek.
A 2×2 méteres látványosság immár az Iskola ebédlőjének falán díszeleg.

A részvevők pedig:

• a kezdetekkor Gilyán Maja és Szabó Mariann

• Czúghné Zsuzsa, Oláh Erzsébet, Kunsági Andrea, Csordás Balázsné

• a befejező munkálatokban pedig  Kovács Rita, Kosztandi Armela és Takács Éva ragadtak varrótűt.

Kiemelném Maját, aki az iskola diákjait egy személyben képviselve vett részt a házacskák összeállításában. Köszönet a résztvevőknek az 'együtt varrás' élményéért és az alapötletért Valinak. 😉

Lapolka barátnőm a Szentlélek kiáradását vélte felfedezni a sarkokban s így Pünkösd táján lényeges hangsúlyt kap e felismerés; míg más angyalszárnyakat látott megelevenedni a háromszögek tűzésében. A rögzítő tűzésben diszkréten sugárzik a Nap fénye, mely olyan állítólag, mint egy petesejt..... és felbukkan a kelta kereszt sziluettje is.
Az ég felé nyújtózó templom mutat irányt és a - Lázár Ervin után szabadon - négyszögletű kerek városon szemünket körbefuttatva találkozunk iskolával, otthonokkal, piros pipacsokkal meghintett mezővel.
Szerettem tűzni a szelek szárnyán ringó felhőket, fonallal a cédrust, a kis házak apró antennáit. Ez a tevékenység újabb ötletet adott, továbbvitt.
   A textilkép gyerekeknek készült s hogy hol vannak a (örök)gyerekek? Hát itt, most is a város kis részleteit fürkészik 😉

Iskola és felhők.

Templom és cédrus.

Angyalszárnyak és kelta kereszt

Nap.

Egy otthon.

Nuuszi Kuuszi

  

2017. április 7-én zárult a Színkeverő projekt, amely a Norvég alap támogatásával indult a Múzeumbarátok Köre Alapítvány gondozásában. Áron iskolája megvalósítóként vett részt a pályázatban.

A sokrétű pályázat zárórendezvényén készült képeket a Szent Balázs Katolikus Általános Iskola oldalára kattintva lehet megtekinteni.

  A program része volt a Vidéki Péter tanár által vezetett drámaszakkör, Lázár Ervin: Bab Berci a városban c. darabjának előadása. Itt vállalt fontos szerepet Áron, ő volt Nuuszi Kuuszi, a varázsló. :)

A jelmez gondos terv alapján készült és persze mondanom sem kell, javarészt éjjel. =D

Talán nem kapok ki azért, mert megmutatom a késői családi összefogást. Az eleje a házikók sablonjait vágta, a vége szegte a jelmezt. =D

 A stencilezés, majd festés után így festett a - formailag kicsit Harry Potter-esre hajazó - kész palást:

A varázslókalap filcből készült, majdnem úgy, ahogy a video mutatja. Más formát szerettem volna, mint Gandalfé, ezért a félkész állapot még csúcsfejes. Hajtogattam, öltésekkel rögzítettem a horpadásokat. A szélére villanyvezetéket varrtam, mert könnyen hajlítható a drót és mégis formatartó a beállítás után.

Igen, én is felpróbáltam, de nem mutatom meg! =D Állítólag egy seprű hiányzik csak alólam! ;)

Áron azaz Nuuszi Kuuszi előadás közben:

  "Tudd meg, hogy én nem akármelyik Nuuszi Kuuszi vagyok (ajaj, gondolta Bab Berci, ez azt képzeli, hogy ez a szélfújta név a leggyakoribb a világon!), hanem a varázsló Nuuszi Kuuszi." ;)

Istennek tetsző dolog....

„Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6:29)

   Bemutatom az elmúlt két évem összeredményét.

Hosszú kihagyás után kezdtem újra foltot varrni. Részletekben, bő egy év alatt készült el a munkahelyem ebédlőjének falára szánt 8 db négyzetméteres falvédő, melyek a református fakazetták textilmásolatai. Alkotói szabadsággal újragondolt motívumai az őskereszténység kezdeteitől megszülető szimbólumokról, hitről és a református hívők jelképeiről szólnak.

Főként applikációs technikát, valamint papíron varrást alkalmaztam. Tűzéssel rögzítettem a rétegeket, 'karcoltam' a mintát oly módon, hogy diszkréten hangoztassák a táblák díszítettségét, az egyszerűség domináljon megjelenésükben.

   A munka nagyobb részét otthoni körülmények közt végeztem, az utolsó simítások, az oldalak összevarrása viszont a helyszínen történt.

   Gondos kollégák segítségével került fel a tervezett falfelületre, a redők, szélek elsimításával befejeződött a folyamat.

   Minden darabja kedvenc lett ahogy formálódott a kezeim közt.

A templomtorony kakasa

   Végül az alkotófolyamat személyes lélektanáról és hátteréről.

   Az Istennek tetsző célkitűzések mindig egy ígérettel kezdődnek..............

Én is megtettem az ígéretem. Kitűztem a célt és a megoldásra koncentráltam. Persze minden másként alakult, mint ahogyan terveztem, szükség szerint is választottam hát az ismeretlen, rögös utat. Ezt amolyan próbatételnek fogtam fel, melyben adódtak akadályok, melyeket feladatként, a kapott tálentumokkal élve oldottam meg. És örültem.

   A készítés folyamatának bő egy évében néha teher volt a kényszerpálya, a sűrű események sodrában nehéz volt a nélkülözés, az adott szó betartása. Voltam a munkafolyamatban fent és lent, kötődtem is hozzá és nem is. Aztán jöttek személyes veszteségek, melyeket az időm hiányából alakuló eseményeknek tudtam be. Kivetítettem, dühöngtem, félreraktam és nem örültem.

   Végül utolsó erőmből, nagy pörgéssel értem az adventi elcsendesedés időszakába. Miközben vágytam a nyugalomra és békére, a fényre, összeütközésbe kerültem a határidővel, a kényszerpályán futó Istennek tetsző dologgal. Újra frusztrált, feszített.

   Most a pörgés elcsendesedett, elkészült a mű. Ilyenkor üresség van, elengedés. Bár a kezemből kiengedtem, távolról figyelem, örülök a sikerének, mert szeretettel odaszántam.

Odaszántam ingergazdagságát, színét, formáját, mert az Istennek tetsző tettekkel létrehozott dolgot a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény Idősek Nappali Ellátása részére készítettem...........és már újra örülök. :)

A fiókáit vérével tápláló pelikán

 Áldott Karácsonyt kívánok!

Görgei-Reiner Rita

Emlékmű foltokból

   Már cca. egy hónapja hírül adta a helyi média, majd november 17-n újabb cikk jelent meg a textilképről városunk honlapján és többen is kérdeztétek, mi ez?
Nos, a Sugovica Foltkör 2015-ös évi közös munkája.

  Története röviden, hogy közös munkákról egyeztettem az év elején Hunka Ibolya, a pécsi Hunyor Vasutas Foltvarró Kör vezetőjével. Megtisztelő kultúr-testvérvárosi felkérést kaptunk tőle, miszerint varrjunk párban valami 'nagyot' a XV. Országos és Nemzetközi Patchwork Kiállításra. Az éves közös munkát illetően az egyeztetés időben egybe esett a Sugovicák döntésével. A választás - Nagyné Rózsahegyi Csilla ötlete alapján - a város nevezetességére, a Duna torkolatánál őrködő Türr István Emlékmű megvarrására esett.
A jeles eseményre felkészülésünket támogatta a bajai foltvarrók eredményességét elismerő városvezetés. Tette ezt arra való tekintettel is, hogy városunk Önkormányzatának logója a Türr-emlékmű sziluettje. Ez a közös projekt - reményeink szerint - a jövőben is gyümölcsöző kulturális kapcsolatunk újabb piros pontja.

   Az alkalmazott technika a pixel-applikáció és szabadkezes gépi tűzés volt. Pixel-applikációval 3 évvel ezelőtti bejegyzésben találkozhattatok először a Pavarotti-portré készítésénél.

   A műalkotás tehát augusztusban Pécsett, a Zsolnay negyedben debütált. Baján - helyét előkészítve - november 17-n ünnepélyes keretek közt fogadták a Hivatal Türr-termében, a rekordzászlóval szemben került elhelyezésre. 

   Mint minden közös munkában, ezen alkotásban is megjelenik az a sokszínűség, mely a színek játszadozásán túl, az alkotóinak sajátos megoldását is tükrözi. Ehhez kapcsolom, hogy a közös munka készítésének folyamatában az 'összeérett' csoporttagok idejüknek és tálentumaiknak megfelelően vállalták és teljesítették a rájuk eső feladatot.
Személy szerint csak a projekt indításában és a tűzésének egy részében vettem részt, tettem ezt annál nagyobb örömmel. :)

   A projektindításhoz kapcsolódó foltmunkáról majd egy következő bejegyzés szól, most azonban íme az alkotás mérete, aránya és nagysága.

Fotó: Bajai Televízió

Szerintem jól sikerült. :)

Görgei-Reiner Rita

:)

 

Sugovica látványvarrás

Kérlek Benneteket, vigyétek hírét a kísérletnek, hogy minél többen részt vehessenek benne azzal, hogy elküldik paneljeiket!
Köszönöm!

Tyúklábak szombatja vagy szombatok tyúklábja?

Se szeri, se száma az őszi programoknak, kicsit halasztom még fúzióm bemutatását, viszont azt mindenképp el kell mondanom, hogy milyen nagyszerűen továbbfejlesztett technikát tanulhattunk meg Ágitól, a beszámolóval hamarosan jelentkezem!
A továbbképzésen résztvevők beszámolóját Marcsinál, Rózsánál és Mónikánál olvashatjátok.
A szombatunkat megszerveztük, kitaláltuk, összehordtuk és megvarrtuk álmaink táskáját!
Teret engedve az örömvarrásnak, mindenki saját ütemében haladva dolgozott, sok szép megoldás született.
A magam részéről a szoknyavarrás felé kacsintgattam, így amíg összeálltak a táskák, közösségi munkával az én szoknyám is elkészült, bemutató szintén később.
A hagyományteremtő egész napos összejövetelen készült képek:

A (fél)kész táskák gyerekfejjel: