Istennek tetsző dolog....

„Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6:29)

   Bemutatom az elmúlt két évem összeredményét.

Hosszú kihagyás után kezdtem újra foltot varrni. Részletekben, bő egy év alatt készült el a munkahelyem ebédlőjének falára szánt 8 db négyzetméteres falvédő, melyek a református fakazetták textilmásolatai. Alkotói szabadsággal újragondolt motívumai az őskereszténység kezdeteitől megszülető szimbólumokról, hitről és a református hívők jelképeiről szólnak.

Főként applikációs technikát, valamint papíron varrást alkalmaztam. Tűzéssel rögzítettem a rétegeket, 'karcoltam' a mintát oly módon, hogy diszkréten hangoztassák a táblák díszítettségét, az egyszerűség domináljon megjelenésükben.

   A munka nagyobb részét otthoni körülmények közt végeztem, az utolsó simítások, az oldalak összevarrása viszont a helyszínen történt.

   Gondos kollégák segítségével került fel a tervezett falfelületre, a redők, szélek elsimításával befejeződött a folyamat.

   Minden darabja kedvenc lett ahogy formálódott a kezeim közt.

A templomtorony kakasa

   Végül az alkotófolyamat személyes lélektanáról és hátteréről.

   Az Istennek tetsző célkitűzések mindig egy ígérettel kezdődnek..............

Én is megtettem az ígéretem. Kitűztem a célt és a megoldásra koncentráltam. Persze minden másként alakult, mint ahogyan terveztem, szükség szerint is választottam hát az ismeretlen, rögös utat. Ezt amolyan próbatételnek fogtam fel, melyben adódtak akadályok, melyeket feladatként, a kapott tálentumokkal élve oldottam meg. És örültem.

   A készítés folyamatának bő egy évében néha teher volt a kényszerpálya, a sűrű események sodrában nehéz volt a nélkülözés, az adott szó betartása. Voltam a munkafolyamatban fent és lent, kötődtem is hozzá és nem is. Aztán jöttek személyes veszteségek, melyeket az időm hiányából alakuló eseményeknek tudtam be. Kivetítettem, dühöngtem, félreraktam és nem örültem.

   Végül utolsó erőmből, nagy pörgéssel értem az adventi elcsendesedés időszakába. Miközben vágytam a nyugalomra és békére, a fényre, összeütközésbe kerültem a határidővel, a kényszerpályán futó Istennek tetsző dologgal. Újra frusztrált, feszített.

   Most a pörgés elcsendesedett, elkészült a mű. Ilyenkor üresség van, elengedés. Bár a kezemből kiengedtem, távolról figyelem, örülök a sikerének, mert szeretettel odaszántam.

Odaszántam ingergazdagságát, színét, formáját, mert az Istennek tetsző tettekkel létrehozott dolgot a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény Idősek Nappali Ellátása részére készítettem...........és már újra örülök. :)

A fiókáit vérével tápláló pelikán

 Áldott Karácsonyt kívánok!

Görgei-Reiner Rita