Mostan színes tintákról álmodom...

   Mindig jön valami új, aktuális felfedezéseim közül kettőt ötvöztem, írom és mutatom is mire jutottam.

   Ugorjunk vissza kicsit az őszbe. Egy csodálatos könyvet vásároltam, Annás, Ecoprint fonalfestés c. könyvét. Noha már a kreatív bakancslistámon volt a növénnyel való textilfestés kipróbálása, ez a gyűjtemény most adott hozzá kézzelfogható útmutatást.

Kutakodtam, hozzáolvastam, felmértem, vajon milyen növényeket tudok épp aktuálisan, nagyobb mennyiségben begyűjteni. Megtanultam, hogy értelemszerűen vannak szezonális növények és vannak olyanok is, melyek folyamatosan képződnek a konyhában, fellelhetőek a fűszeresdobozban és vásárolhatóak szárított formában. A mélyhűtőnk épp nemcsak fogyasztásra hibernált bigyóbogyókkal van tele. 😀

Persze gyapjú helyett póló- és zsinórfonal festésében gondolkodtam, az eljárás pedig siker volt elsőre!

Aki ismer, már meg sem lepődött, hogy csúszva-mászva gyűjtöttem be festőnövényeket, azon pedig én nem lepődtem meg, hogyan is volt türelmem kivárni, míg végre bevethetem azokat és megláthatom a festő folyamat végeredményét!

Ecoprintelt eljárásaim második fordulójának eredménye ez a tavaszi ihletésű sárgászöld színű, saját vágású pólófonal és a belőle horgolt tároló lett.

Az előkészületek után 'kalácsot' készítettem a fonalból és festőnövényekből. Itt a lila- és vöröshagymát, porrá őrölt formában rozmaringot és kávézaccot láthatunk.

Nem elhanyagolható a gőzfürdőben edzett vászondarab színvilága sem, erre egyéb felhasználási opcióim vannak. 😉

WSC faalapra dolgozva, horgolt búzaszem mintát alkalmazva készült el a tároló. Egyszerre látom benne nyomokban a tél végi havat, a tavaszi zöldet, a krókuszt.

   Erre a hangulatra erősít rá Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom c. verse, olvassátok, megkapó.

Görgei-Reiner Rita

Kosztolányi Dezső:

Mostan színes tintákról álmodom 

Mostan színes tintákról álmodom. 

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet 

e tintával írnék egy kisleánynak, 

egy kisleánynak, akit szeretek. 

Krikszkrakszokat, japán betűket írnék 

s egy kacskaringós, kedves madarat. 

És akarok még sok másszínű tintát, 

bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, 

és kellene még sok száz és ezer 

és kellene még aztán millió: 

tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, 

szemérmetes, szerelmes, rikító, 

és kellene szomorú-viola 

és téglabarna és kék is, de halvány, 

akár a színes kapuablak árnya 

augusztusi délkor a kapualján. 

És akarok még égő-pirosat, 

vérszínűt, mint a mérges alkonyat 

és akkor írnék, mindig-mindig írnék, 

kékkel húgomnak, anyámnak arannyal. 

arany-imát írnék az én anyámnak, 

arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. 

És el nem unnám, egyre-egyre írnék 

egy vén toronyba, szünes-szüntelen. 

Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. 

Kiszínezném vele az életem.