Rég kacérkodunk már a parkosítás gondolatával, a halogatás oka az a 40 kis köröm, amely rendszeresen szellőzteti a füvünket és sajnos ugyan azon a csapáson.
Négylábú gyermekeimet nem kívántam eddig sem kennelben tartani, ez a kutyafajta családcentrikus, büntetés lenne bezárni őket.
Nyár elején jutottam el a felismerésig, hogy kutya- és gyommentessé téve egy területet és felelevenítve kertészeti tanulmányaimat,
Hugh Fearnley-Whittingstall-féle látványkertet készíthetek! A dolog innentől kezdve gördülékenyen működött, az ásó megforgatta a földet és a palánták is beugrottak a helyükre, nekünk már csak bukfencet kellett vetni!
Látványkertté akkor vált a tortaforma, mikor a koktélparadicsom átvette az uralmat, de maradt hely töknek, újzélandi típusú, folytontermő spenótnak, céklának, folyamatosan vethető zöldhüvelyű zöldbabnak, illatos zöldfűszereknek, mentának, citromfűnek és a kedvenc fűszernövényemnek, a metélőpetrezselyemnek.
A nyár vége felé már kevesebbszer igazgattam a sorokat, de ne tessék gondolni, hogy emiatt gyomos lett, igazi botanikuskertté vált!
Sajnáltam, mikor az első fagy lelombozta a növényeimet, de ez az élet rendje és egyébként is sikerült mindent bemenekíteni a fagyasztóba.
Ekkortájt találtam rá
erre a blogra, kicsit átértékelte a botanikáról alkotott véleményem az újrahasznosítás fényében. Noha a növények gyorsan kinövik a nekik szánt helyet, látványnak és élménynek nagyon jó!