Karcagi termések

Befejeztem Szente Györgyi tanította falumat, az egyik várakozásteljes téma volt számomra a városépítés.
Miután összeállt, hogy miként válnak házakká az idomok annyira magával ragadott az emeletek pakolgatása, hogy nem vettem észre, leépítkeztem szinte az alapomról!
Aztán bekövetkezett az, ami már megszokott tőlem, belevesztem a részletekbe és ebből tábornapok hiányában csak itthon jöttem ki. Van valami felemelő a dologban, hogy mindig kijövök belőle és ezt nagyon élvezem!
A már-már túlzsúfolt, kőből és fából gyúrt halászfalura visszatérve, elkevertem valahol az öböl egyetlen betervezett hajóját, ezt másként fogom megoldani és repítek még egy-két madárkát az égre.
A döntés. Mert legrosszabb döntés a nemdöntés, én úgy döntöttem, világos keretet kapjon a kép (a fotón nem igazán mutat a szintén világos háttér előtt), viszont olybá' tűnt, hogy talán lágyít a mozgalmasságon.

Ezt a részletet pedig Mónikának ajánlom....csak azért is!