Jöttünk, láttunk, (varrtunk), visszamennénk....

... itt nem a francia Jean Reno-s filmre utalok, hanem a jól sikerült karcagi foltvarrótáborra!
Szerdán csatlakoztam be a varrásba, bár már hétfőn kezdtem volna!
Egy évet vártam az eseményre, nagy megelégedettséggel mondom, hogy azt kaptam, amire számítottam!
Sem a korai kelés, a 240km levezetése, sem a nyári meleg nem tartott vissza bennünket a későesti varrástól, hiszen azért jöttünk, hogy varrjunk.
Engem csak egy enyhe szemgyulladás akadályozott az éjszakai öltögetésben, estére leszállt a homály....és szó szerint nem láttam semmit.

Az első nap programja a korak volt Gaudiné Marikával, átéltük a szikes vidék nőinek kézimunkájával járó nehézségeket. Megtanultuk, hogy az üzbegisztáni, kazahsztáni és pakisztáni nők otthonuk és férjeik ruhadíszeként kézzel öltögetik össze a kicsi textildarabokat, ez teszi igazivá a korakot, míg a géppel összevarrt munka korak-jellegű lehet csak. Minden elismerésem az asszonyoknak és Marikának is, aki alaposan felkészült a témából és lelkesen tanította a melegben kókadozó csapatot.
A technika irodalma ma még kicsi, azt azonban tudjuk, hogy a munkákban a piros a domináns szín, zöld a természet jelképe, sárgának a szellemektől védése miatt kell belekerülnie a munkába, a fehéret pedig szemmel verés ellen varrják bele a nők. Ha a vadliba lefelé mutat, védő amulettként tekintenek rá. Igyekeztem mindezt megjeleníteni.
Az én félkész darabjaim terveim szerint mappaborító díszei lesznek, és már most UFO-k.

A második napot táskavarrásnak szenteltük , Szente Györgyi útmutatásával.
Talán erre a témára készültem fel legjobban, anyag és tudatos színválasztással. Nagyon megszerettem a táskát, imádom a színeit!
Már itthon fejeztem be, ferdepántot kellett felvarrnom, mert kevés volt a táboridő!
Ilyen lett:

Harmadik nap következett szívem egyik csücske: shasiko, nagyon vártam.
Kacsuk Évi tolmácsolta a japán öltéstechnika rejtelmeit és buktatóinak kivédését, sok szép eredmény született. A munka közben mindenki elcsendesedett, koncentráltunk, hímeztünk. Állítólag van némi léleknyugtató a shasiko-ban.....
Maga az öltés, noha sok gyakorlást igényel, mégis könnyű feladat. Ebben a nyári melegben, mikor összeragadtunk a textillel és varrógéppel, kín volt a tűt az anyagból kihúzni. Megérte a fáradtságot azért is, mert a a shasiko mintával díszített férfineszesszer volt az első darabom, amit készre varrtam, a sok - nem véletlenül - beiktatott diskurzus mellett éjfélre fejeztem be a munkát, orosházi Évi segített az összeállításban, persze közben is tartalmas beszélgetéseket folytattunk.
A kollázs felső képét itthon fogom kihímezni, könyvborító lesz belőle.
Azt látni lehet, hogy vékony vonalak adják a hálót, erre kerül maga a minta. Nagy felfedezést tettem, shasiko-hoz kapcsolódik az eszközvásárlás, egy speciális jelölőceruzával gazdagodtam, mely láthatóan olyan vékony vonalakat ad, mint a rotring hegye, ez szükségeltetik a precíz, pontos munkához.

A zárónap az ötletbörzéé, a be nem fejezett darabok elkészítéséé volt, jótékonysági takaróblokkomat is ekkor fejeztem be, ....elfelejtettem lefotózni.
Könyvjelzőkészítést, katicás hűtőmágnes varrását kísérhettük figyelemmel, Dió tolmácsolásában kumihimo karkötőt lehetett csomózni.
Amíg el nem mosta az eső a rendezvényt, Szente Györgyi Beugró lány tanított bennünket a szalaghímzés alapjaira, a kis tűtartót is itthon fogom befejezni. Számomra teljesen ismeretlen volt a technika, most próbáltam először virágot készíteni, megszerettem.

Tulajdonképpen kapásból három - számomra - új dologgal találkoztam, amely technikákat útmutatással könnyebb volt elkezdeni, tehát csak a kezdő lökés hiányzott....Nos, erre is jó egy tábor.
Jó arra is, hogy kilépve az internet személytelen világából megismerhettem számos alkotót, kiknek olvasom a blogjait és figyelemmel kísérem munkásságát. Az is kiderült, hogy ők is emberek, kedvesek, jóindulatúak, segítőkészek és cseppet sem irigyek.
Három darab pótanyámmal  összebútorozva jól telt a táboridő, ezek a programok még jobban összekovácsolnak bennünket. Rózsa, Magdi és Zsuzsa, köszi az élményt Nektek is!
Ha azt is figyelembe veszem, hogy 5 éve nem voltam szabadságon, dupla felüdülés volt kimozdulni a hétköznapokból.
Mindent összegezve nagyon jól éreztem magam, megyek jövőre is.
Köszönet Cicvarek és csapata szervezéséért, az összehangolásért!
A beszámolóm már önmagában egy kedvcsináló a jövőévi táborra, egyszer mindenképp ki kell próbálni!