Tavaly decemberi projekt volt egy második takaró varrása is, a legnagyobb az eddig elkészítettekhez képest, a maga 260×260cm-s végleges méretével. Ennek megfelelően több cérna fogyott a tűzéséhez is, 7db előre orsózott Amann alsó szál, 750m tűzőcérna rögzítette a rétegeket, melyeket 200db biztosítótű tartott össze. A szabadkezes tűzés mintájával túllőttem a célon (akkor már tudtam, amit csak most mutathatok meg), a tervezettől eltérően cca. 12 órát dolgoztam rajta.
Összességében a minőségről is szól a bejegyzés a teljesítményen túl, mert sikerélmény volt az elkészítés is, valamint Acélosné Magdi felkérésére a Hírfoltokban publikálni a munkámat, ötletet, inspirációt adva az olvasóknak, köszönöm a lehetőséget.
A takaró elérte a célját, afrikai stílusban berendezett hálószoba szerves részévé vált, a megajándékozott házaspár legnagyobb örömére. (A fotó más helyszínen készült.)
Mónika összefogása hatalmas méreteket ölt, rengeteg energiát visz a csapatba, kissé frusztrált, hogy lemaradtam.
Követve a feladatok aktualitását, csak egy kicsit tértem el az ütemtől, viszont most megvagyok mind a négy feladvánnyal. Formabontásom része, hogy a drezdai tányért csak negyed cikkben készítettem el, számomra így érdekesebb. Mostanra azt hiszem megvan, hogy milyen színekből rakom össze a gyűjteményest, még mindig jól esik!
A kézi technikákat pár nap múlva, Pest felé robogva gondoltam befejezni a vonaton, ám végül szép lassan elkészültem velük és nem az időjárás miatt, mert igen, itt Baján is esett 30cm hó, de ez bennünket nem szorított be a házba!
Ez a kör a fűszerkertem lenne....
Tiszta giccslap!
A következő képen a porta másik fele, a játszóvár bázisugrással közelíthető csak meg.
Nagy kedvencem mégis az, mikor a közeli erdőben járva mi léphetünk először a leesett hóra....
Visszakanyarodva a technikákhoz, jól működtek a sablonok és élveztem a kézi rögzítést, eszembe sem jutott, hogy géppel varrjam fel az elemeket. Egyedül a keltánál szerettem volna már túl lenni rajta, látszik.
A nagymamát még nem készítettem és azt hiszem édesanyám kedvence is lehetne, szívesen megmutatnám neki, hogy amíg nem unokázik, varrjon kedvére.
Ha az a pötty ott nem lett volna, az ő meséje is tovább tartott volna és ma 61 éves lett volna.
Apai nagymamám bunyo vonalával élt-halt a délszláv zenéért és képzeljétek ebben a stílusban, siratósként előadva a következő nótát, a frász kerülgetett. Erre a dalra vetítettem kisgyerekként mama elleni mérgemet, mára már rájöttem, hogy semmi baj a dallal, sem mamával, az emlékeim és a múltam kedves részei. Számomra ez a nóta is tele van tartalommal és e tartalom felidézéséért nem kell hallgatom hétvégenként a szabadkai rádió kívánságműsorát.
Szentimentális rész vége, kikapcs.
