Mindenki sajátos módon képzeli el és valósítja (vásárolja) meg az öltözködéséhez illő kiegészítőket, lehet így is:
=D
Igazán egyedi megoldás adódhat az alábbi ötletből: (link)
A kissé vintage-hatású mandzsetta indította meg a fantáziám, személyre idomítottam az ötletet és....
...elkészült a farosból átlényegült, koloniál csomóval díszített ajándék-karkötő.
A csomócskák - cérnacsipke és farkasfog mellett - pitypangos hatást keltő elrendezését nagyon szerettem.
A kreatív önmegvalósításon túl fontos, hogy az elképzelés találkozzon a megajándékozott személyével, személyiségével, így töltődik fel tartalommal a gesztus és az ajándéktárgy. ;)
Visszatekint a városom is az elmúlt évek eredményes pillanataira és korunk legnagyobb virtuális közösségében is elért minden FB-tagot a saját videoklip hulláma, én is kipróbáltam. :)
Ezt megelőzően még január első napjaiban összeszedegettem a számomra értékes, 2013-n esett fontos pillanatokat. Noha a kollázs nem kisfilm, még csak nem is diavetítés, ám számomra üzenet és még írhatok is hozzá. :)
Egy éve, február 11-n nyílt első, önálló kiállításom, a Napos oldal több volt mint kiállítás, megnyitó a változás felé. (1)
Változás volt az is, hogy ősszel Áron sulis lett, s ezt megelőzően márciusban tehettem eleget a kedves iskolai felkérésnek, gyerekeknek szóló kiállítási anyaggal díszítve a Felsővárosi Iskola életét. (2)
Márciusban persze más is történt, 15-n leesett pár centi hó, épp annyi, hogy a szabadtéri helyszín helyett a Bácskai Kultúrpalota adott otthont az ünnepi koszorúzásnak. (3)
A Bácskai Népfőiskola megalakulása és a helyi értéknek számító Sugovica Foltkör közös partnerségi megállapodása örömére terveztem és remek varrótársakkal készítettük azt az óriáskokárdát, melyet nemes célokra felajánlva adtunk át Dr.Munczig Dénesné elnök asszonynak, s amely jelkép az időjárás viszontagságára való tekintettel vált az ünnepi koszorúzás ikonjává a Petőfi-szigeti emlékszobor helyett. (4)
Májusban csoportunknak kötéltárlata nyílt a Dunán, vitte a szél a hangot, a hajunkat, a foltokat és azok hírét is. (5)
Júniusban csoportpólót készíttetünk, varrtunk a szabadban, énekeltem, mosolyogtam a Mosoly Zenekarral (6) és a nyáron pár sikeres foglalkozást is tartottam a FONI fiataljainak. Festettünk kígyóbőrt, pitypangot, párnát és kötényt varrtunk, hála és szeretet a szemekben....igazi visszajelzés az örömteli munkámért, a tizenpár gyerekemtől. (Szia Rita néni! :-D) (7)
Július második szombatja a Bajai Halfőző Fesztivál napja, szép feladatot vállalt ismét foltkörünk. Neeem, most nem rekordot varrtunk, hanem a II.Sugovica Látványvarrás alkalmával németországi testvérvárosunk, Waiblingen városi címerét készítettük el foltokból. Érdekességként polgármestereinkkel ismertettük a foltok elkészítésének menetét és vontuk be őket a műhelymunkába. Megérte a tervező- és szervezőmunka, a Sugovicák nevében örömmel adhattam át az óriáscímert. (8)
Egyik kedvenc fotóm, Gál Zoltánnal közös pillanatkép, mely az augusztusi Ökumenikus Zenei Fesztiválon készült. Azon ritka pillanatok egyike, amelyen a frontvonalban vagyok és látszik, hogy dolgozom. (9)
Az ősz tettekben is mérhető újratervezést hozott, most nem szabtunk-varrtunk, hanem átalakítottunk. (10)
Decemberben pedig örömmel tettünk eleget a pécsi Hunyor Vasutas Foltvarró Kör felkérésének, közös kiállításunk két hónapig volt látható a Zsolnay negyedben, a Művészetek és Irodalom Házában. (11)
Nagyon szeretem ezeket a fotókat...és még tovább is sorolhatnám a képpel illusztrálható családi eseményeket és a fotókkal nem dokumentált örömteli pillanatokat is, ám inkább megköszönöm csoportunk minden tagjának partnerségét, összetartását és munkáját, a barátaim barátságát, türelmét, nehéz pillanataimban jelenlétét és a családom elfogadását.
Arccal a 2014-s évi rendezvények felé, ötletekkel és tervekkel felvértezve várom a tavaszt azt (is) remélve, hogy a következő év elején is érdemes eseményekről számolhatok be és több foltot fogok mutatni. :)
Az év során csak kevés meteorraj mutat olyan mértékű aktivitást, ami az amatőr csillagászok nagy többségének, sőt a nagyközönségnek az érdeklődését is felkelti. Ezek egyike a január 3-án tetőző Quadrantidák, amely nevét a ma már nem létező Quadrans Muralis (Fali Kvadráns) csillagképről kapta. Ezt az alakzatot, amely a középkor végének, az újkornak legfejlettebb csillagászati pozíciómérő műszere volt, az Ökörhajcsár és a Sárkány csillagképek területéből hasították ki. Bár maga a konstelláció már nem használatos, a meteorraj elnevezése őrzi az emlékét.
Ma egy egész délutánon át tartó motiváció eredménye volt az esti csillaghullás megtekintése (adj Uram legalább egy hullócsillagot!), ez a kimaradás belefért a hosszú téli szünet kereteibe.
Áron szerint egy lehulló csillag biztosan volt, így ő kívánt is gyorsan egy varázsfonatot, melyet Atreyu viselt a Végtelen történetben. :)
Sajnos én most valahogy lemaradtam az új évi látványosságról és bár az augusztusi Perseida csillagok hullása egy priccsen fekve és betakarózva kényelmesebb és Nina kutya csók×csókjától is izgalmasabb volt, mégis gazdagabb lettem a hétéves izgatott várakozásának élményével, a szilveszteri petárdák hangjától megijedt és úgy maradt kutyákkal összebújással, az új év varázsával és azzal az Isteni csodával, hogy mindezt megélhetjük.
A csillaghullás, a Bülbüls dala és a kandallóban pattogó tûz hangulata mellé ajánlom sörkedvelőknek a téli esték limitált kiadású hideg italát, a Dreher Winter Moment változatát. :)
Ez a bejegyzés még ősszel íródott és bár már mindenhol az ünnepi előkészületekről olvasni, ötletadónak és kedvcsinálónak szánom a jövő évre, mert ha van egy gondolat, akkor jön az elhatározás és ekkor mindig kell egy terv. :)
Eljött az életemben az a pillanat, mikor már nem volt elég a szobát Móricka módjára átrendezni azzal, hogy fordítva fekszem az ágyon, tervezés, újratervezés szükséges, mint ahogyan Tóth Barnabás filmjének címe is tudatja.
Retro és mégis új (Diego)
Mint egy Home&Deco műsorban: egy kellemes őszi napon végy egy segítőkész gyermeket, egy bevállalós női csapatot és hajrá! :)
A nagyvonalú tervezet a nappalink festése, tapétázása, lakberendezése, visszarendezése volt, s íme pár hasznos részlet, infó és az otthoni 'csináld magad' folyamata:
A tapétaragasztót tényleg érdemes volt egy nappal felhasználás előtt bekeverni. Fúrógép és keverőszár híján habverővel csapattam szét a csomókat, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen....
A ragasztó/víz aránya szerepel a tasakon, érdemesebb kevesebb vízzel készíteni, mert hígítani bármikor lehet, sűríteni már nehezebb. :)
A Polikutya diszperziós festékhez 10% vizet kevertem, így könnyen kezelhető volt és még jól is fedett. Egy előző nekirugaszkodás alkalmával, a műhely festésénél tapasztaltam a jó színezhetőségét, gazdaságos, jó minőségű festék.
Előre dolgoztam, a tapéta helye melletti részeket és a plafont két rétegben festettem körbe, hogy ne történjen cseppenős baleset a már felsimított tapétával.
Már találkoztam olyan tálentummal, aki remekül tapétázott :), így ezt a műveletet meghagytam csapatunk fantasztikbombasztik ezermesternőjének, aki az idő alatt simította fel a tapétát a falra, míg a szorgos kezek ecsettel kenték a kontúrokat, én pedig hengerrel festettem nagy felületeket.
A fal szerint lehengerlő voltam. :)
Megemlíteném az általunk közkedvelt vágólap jelentőségét..... :)
Nagggggyon hasznos holminak bizonyult most is. Nyugi, csorba penge volt a körkésben, papírvágásra még kiváló volt!
A remek csapattal 10 óra alatt végeztük el a feladatot, sőt! Festék mindenről letörölve, képek a falra visszaakasztva, függönyök felrakva a visszaszerelt karnisra. Dolgunk végeztével lerogytunk az frissen festett ebédlő asztalához, megettük a maradék süteményt, megittuk az almát és gyönyörködtünk a munkánkban s én közben arra gondoltam, hogy azért vannak a jó barátok...... :)
Festékillat, pisztáciazöld csokibarnával és az újdonság varázsával. :)
A megszokott dekorációkat bedobozolva és a régi fal látványát áthangolva sikerült megvalósítani a tervem, itt az elképzelésen túl a saját kezű megvalósításra is gondolok. Aki most betér az egykori bakterházba, az otthonunkba, újratervezettet, frisset lát viszont. :)
After/before képeket nem mutatok, mert ha erre jársz, szeretettel fogadlak megújult otthonomban, nézd meg magad a végeredményt!
Pécs és Baja közel két éve kötött kulturális együttműködést, melynek következő állomásaként jegyzett közös kiállítás a Zsolnay negyedben, a Művészetek és Irodalom Házában kapott helyet.
Zsigó Róbert, Baja város polgármestere megnyitóbeszédében kiemelte, hogy az önkifejezésnek nem szabhat határokat sem folyópart, sem megyehatár, s mint ahogyan a Dunába dobott kő hullámfodrai is visszatérnek a partra, a két város civil szervezeteinek összefogásában szerveződnek tovább közös programok és születhetnek helyi értékek.
Felidéztem a tavalyi örömvarrások palkonyai, bajai emlékeit, megkerestem a csillagomat...... :)
Gratulálok a szervezéshez és köszönjük a meghívást!
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Zsolnai negyedbe Pécsre, a Művészetek és Irodalom Házába, a Pécs-Baja városa közti kulturális megállapodásának újabb állomására.
Egy ünnepi esemény színesítése okán alakult 4RÉT zenekar oldalát ajánlom szeretettel szíves figyelmetekbe, tetten érhető a művészek és a művészet találkozása!
S miként csendül fel és zökkent ki, gondolkodtat el az akusztikus hangszereken megszólaló, helyi értéknek számító és egyedi hangzású muzsika? Ide kattintva hallgassátok meg, majd zenei élményeiteket ne habozzatok megírni a Réti Embereknek! ;)
.jpg)
.jpg)
