2019. január 14., hétfő

ECOPRINT 2.

   Valójában ez volt az első növénnyel festésem.
Annak, hogy csak most közlöm, az az oka, hogy sokáig érleltem az anyagot és még több idő volt, míg elkészült a belőle horgolt tároló.
Ezt a folyamatot mutatom meg most.

   Pólófonalat szerettem volna készíteni a méterben vásárolt anyagból, tervem szerint egyben festettem meg, aztán csíkoztam fel. Összehasonlítva a második ecoprintes eljárással, azt tartom eredményesebbnek, jobb a kész pólófonalat ecoprinelni.
Nem igazán voltam még tisztában a megfelelő festődéshez szükséges növények mennyiségével, a kevesebb itt valóban kevesebb, ám a végeredménnyel mégis elégedett vagyok.
Az előző posztban tehát már látható volt a szórás, tekerés és gőzölés folyamata, most a pihentetés utáni eredmény mutatom, mely - bevallom - engem teljesen lenyűgözött.
Gőzből a pihentető zacsiba került az anyag.

Pár nap múlva bontottam ki a csomagot, ámultam a színkavalkádon. A lilás színt vadszőlőtől, a zöldet büdöskétől, a barnás foltokat dióburoktól, pettyeket pedig indiai teától kapta a textil.


Mosáskor viszont majdnem folytak a könnyeim, ahogy láttam eltűnni a színeket a lefolyón, itt már kezdett szürkülni, kékülni a festés, átalakult.

   Noha intenzívebb színeket vártam, nagyon tetszetősek a pasztell árnyalatok is. Tárolóvá horgolva pedig a természetes anyagokkal festett fonalból egy természetes hatású, diszkréten színátmenetes bármitartót kaptam.


Görgei-Reiner Rita

2018. december 27., csütörtök

Mostan színes tintákról álmodom...

   Mindig jön valami új, aktuális felfedezéseim közül kettőt ötvöztem, írom és mutatom is mire jutottam.
   Ugorjunk vissza kicsit az őszbe. Egy csodálatos könyvet vásároltam, Annás, Ecoprint fonalfestés c. könyvét. Noha már a kreatív bakancslistámon volt a növénnyel való textilfestés kipróbálása, ez a gyűjtemény most adott hozzá kézzelfogható útmutatást.
Kutakodtam, hozzáolvastam, felmértem, vajon milyen növényeket tudok épp aktuálisan, nagyobb mennyiségben begyűjteni. Megtanultam, hogy értelemszerűen vannak szezonális növények és vannak olyanok is, melyek folyamatosan képződnek a konyhában, fellelhetőek a fűszeresdobozban és vásárolhatóak szárított formában. A mélyhűtőnk épp nemcsak fogyasztásra hibernált bigyóbogyókkal van tele. 😀
Persze gyapjú helyett póló- és zsinórfonal festésében gondolkodtam, az eljárás pedig siker volt elsőre!
Aki ismer, már meg sem lepődött, hogy csúszva-mászva gyűjtöttem be festőnövényeket, azon pedig én nem lepődtem meg, hogyan is volt türelmem kivárni, míg végre bevethetem azokat és megláthatom a festő folyamat végeredményét!

Ecoprintelt eljárásaim második fordulójának eredménye ez a tavaszi ihletésű sárgászöld színű, saját vágású pólófonal és a belőle horgolt tároló lett.


Az előkészületek után 'kalácsot' készítettem a fonalból és festőnövényekből. Itt a lila- és vöröshagymát, porrá őrölt formában rozmaringot és kávézaccot láthatunk.
Nem elhanyagolható a gőzfürdőben edzett vászondarab színvilága sem, erre egyéb felhasználási opcióim vannak. 😉
WSC faalapra dolgozva, horgolt búzaszem mintát alkalmazva készült el a tároló. Egyszerre látom benne nyomokban a tél végi havat, a tavaszi zöldet, a krókuszt.
   Erre a hangulatra erősít rá Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom c. verse, olvassátok, megkapó.

Görgei-Reiner Rita


Kosztolányi Dezső:
Mostan színes tintákról álmodom 

Mostan színes tintákról álmodom. 

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet 
e tintával írnék egy kisleánynak, 
egy kisleánynak, akit szeretek. 
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék 
s egy kacskaringós, kedves madarat. 
És akarok még sok másszínű tintát, 
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, 
és kellene még sok száz és ezer 
és kellene még aztán millió: 
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, 
szemérmetes, szerelmes, rikító, 
és kellene szomorú-viola 
és téglabarna és kék is, de halvány, 
akár a színes kapuablak árnya 
augusztusi délkor a kapualján. 
És akarok még égő-pirosat, 
vérszínűt, mint a mérges alkonyat 
és akkor írnék, mindig-mindig írnék, 
kékkel húgomnak, anyámnak arannyal. 
arany-imát írnék az én anyámnak, 
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. 
És el nem unnám, egyre-egyre írnék 
egy vén toronyba, szünes-szüntelen. 
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. 

Kiszínezném vele az életem. 

2018. április 2., hétfő

Bookshelf quilt azaz szekrényquilt

   Már rég készültem a műhelyem új szekrényének megmutatásával.

Jelenleg sem sok néznivaló van rajta/benne, nagyon örülnék a dugig megpakolt polcainak, ám most épp kissé megfogyatkozott az anyagkészletem. :) A fotó még két éve, a rendszerezés pillanatában, bepakoláskor készült.

Nagyon szeretem a pormentességét és a fája illatát. :)

De nem is ez az érdekes, hanem, hogy született viszont egy szekrényquilt!
Az összesen 6 négyzetméteres munka egy gyerekeknek készülő színdarab háttereként funkcionál majd, megjelenítve a nagymama nappalijának egy szegletét.
A tervezés során mintákat, ötleteket kerestem, persze annál sokkal több kedvenc formát gyűjtöttem össze, mint amelyet valójában belevarrtam a 'polcokba'. Kis kutakodás után kiderült, nagy kultusza van az effajta technikának, mely az applikációt, papíron varrást, a szabad varrást-vágást foglalja magába.
A szekrényquilt tekinthető emlékquiltnek is, hiszen eredetileg a családra jellemző, kedvenc, polcon heverő holmikat jelenítették meg textilből. Szép elgondolás, kedves gesztus. 

Lámpa papíron varrással
Megelőlegezve a képzeletbeli nagymama polcait, az én megoldásomon jutott hely vázának csipketerítővel, varrósdoboznak, lexikonoknak, gyerekkönyveknek és egy még gőzölgő kávénak is. Tudtam volna még 'terhelni', ám ahhoz, hogy a díszlet kiegészíthető legyen a színdarab témájának alakulása szerint, meghagytam az üres részeket a háttérszekrény elé helyezett tonett fogasnak, faszerű virágnak, stb.

A kötött méretek határozták meg a terjedelmet, így magam terveztem a szekrény elrendezését és arányait. Létezik viszont használható útmutató az elinduláshoz, itt.

 
A baloldali képen három gyerekrajz, melyek kiegészítik az elhivatott nagymama szobájának falát.


Remélem ötletet adtam! ;)

Görgei-Reiner Rita



2017. december 18., hétfő

1000

   1000
Ennyien lájkoltátok a RitaFoltok oldalt.
Noha a foltvarrogatásom és a publikálása idősebb, mint a FB oldal, az ünneplés számomra egy kicsit annak is szól.
Ezen évek alatt e pár írás, néhány fotó, hasznosság és megvalósításra váró ötlet jutott el több, mint ezer olvasóhoz, így ez a tevékenység elérte célját. :) Örülök, hogy itt vagytok, köszönöm!

   A mai rövid történet, hogy a napokban jött egy meglepő üdvözlet a FB-tól, gratulálnak a követői létszámhoz. Az üzenet előtt, már az adventre készülve, előkerült a gyűjteményemből egy kedves téli minta, ma is szeretem. A papíron varrás technikájával készülő fenyőfát egykor Nati és Marika tanította, útmutatásuk szerint készítettem el most is.
A hölgyek önzetlen missziót teljesítve hozták Csantavérről a tudást és aranyozták be szombatjainkat, egy ilyen értékes alkalommal nőtt ki a télből egy rakás fenyőfa.
Nehéz volt leállni, elkészítettem most is néhány változatban. Az ajándék textilképek egyike gyógyulást váró gyermekekhez került, egy másik életrevaló fiam életrevaló osztályába, a többi pedig még szupertitkos.

Azzal keretezném az 'ezredfordulót', hogy megosztom Veletek ezt a mintát, mely oly sokat jelent nekem. Ez az a minta, mely mindig eszembe juttatja, honnan indultam, kikkel és hogyan.
Köszönlek Benneteket csajok és köszönöm kedves olvasók az 1000 kattintást is!

Boldog karácsonyt kívánok, eredményes új évet és most is csak azt, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan Ti szeretnétek!

És a minta:

Görgei-Reiner Rita

2017. augusztus 6., vasárnap

Festés és kenyérillat

   Ha már dolgozott valaki repesztő lakkal, akkor érti a várakozásteljes pillanatot, mikor a csiriz alól kibontakozó festett anyagot megpillantva örömujjongásban törtem ki. Ennek a - számomra új -, varázslatos festésnek tapasztalatait osztom meg az olvasóval.
   A különleges mintázatot létrehozó technikát nevezhetjük tésztapasztás, vagy lisztpasztás festésnek, lényege szerint szabadon választott fajtájú liszt és víz keveréket terítünk az előkészített textilre.
A neten talált recept szerint 1-1 arányban szükséges keverni a tészta-összetevőket, én bögrével mérve, a liszt javára növeltem a mennyiséget, jobban megmaradt az anyagon.
Először persze kevés lett a bekevert mennyiség, új keveréssel viszont sikerült 3-4 mm vastag csirizt vinni a felületre.
Ruth szerint szükséges 24 óra száradás. Igen. Azt gondoltam, napon, szélben, nyári melegben lecsökken ez az idő, nos, csak egy kevéssel.
Száradása közben az anyagszél felpöndörödött és mint kiderült, pont ennek köszönhető a leglátványosabb hatás. Pár sorral lejjebb kiderül miért.
A teljes száradást elérve, vártam a következő lépést, a törést. Érdemes alapos munkát végezni, annál látványosabb az eredmény.
Itt beiktatnék egy plusz lépést, mégpedig újra benedvesíteném a pikkelyeket, majd hagynám újraszáradni. Az oka az, hogy a pikkelyek szélei jobban megemelkednek, értelemszerűen befolyik oda is a festék, ahol a megrepedt tésztaszél mégis zár. Ezért lett legszebb az anyagdarabom felpöndörödött, majd kisimított széle.
Sűrű textilfestékkel dolgoztam, alaposan tunkolva a száraz tésztát. A hátoldalon lehetett látni a kibontakozó márványmintát.
Próbát tettem selyemfestékkel is, ám hígsága miatt alkalmatlan a technikához.
Száradás után és kézzel fejtettem le a tésztapikkelyeket, tartottam a festék oldódásától. Procionnal történő festés után - vízbe mártva könnyen letúrható az anyagról.
Az általam használt Marabu textilfesték hővel fixálható, így a maradék tészta kimosása helyett a vasalást választottam. Bónuszként hatott a frissen sült kenyér illata.
   Összefoglalva a tapasztalatokat: a sok felhasznált liszt, festékmennyiség és a technika munkássága ellenére ajánlom, fantasztikus lehetőségek rejlenek a technikában. Egyedisége miatt érdemes egyszer kipróbálni.
Egyszer mindenképp. :)

Akiket követtem:
Ruth blogja és Ann-Mari Franzén leírása.

2017. május 19., péntek

Nuuszi Kuuszi

  
2017. április 7-én zárult a Színkeverő projekt, amely a Norvég alap támogatásával indult a Múzeumbarátok Köre Alapítvány gondozásában. Áron iskolája megvalósítóként vett részt a pályázatban.
A sokrétű pályázat zárórendezvényén készült képeket a Szent Balázs Katolikus Általános Iskola oldalára kattintva lehet megtekinteni.

  A program része volt a Vidéki Péter tanár által vezetett drámaszakkör, Lázár Ervin: Bab Berci a városban c. darabjának előadása. Itt vállalt fontos szerepet Áron, ő volt Nuuszi Kuuszi, a varázsló. :)
A jelmez gondos terv alapján készült és persze mondanom sem kell, javarészt éjjel. =D
Talán nem kapok ki azért, mert megmutatom a késői családi összefogást. Az eleje a házikók sablonjait vágta, a vége szegte a jelmezt. =D
 A stencilezés, majd festés után így festett a - formailag kicsit Harry Potter-esre hajazó - kész palást:
A varázslókalap filcből készült, majdnem úgy, ahogy a video mutatja. Más formát szerettem volna, mint Gandalfé, ezért a félkész állapot még csúcsfejes. Hajtogattam, öltésekkel rögzítettem a horpadásokat. A szélére villanyvezetéket varrtam, mert könnyen hajlítható a drót és mégis formatartó a beállítás után.
Igen, én is felpróbáltam, de nem mutatom meg! =D Állítólag egy seprű hiányzik csak alólam! ;)
Áron azaz Nuuszi Kuuszi előadás közben:

  "Tudd meg, hogy én nem akármelyik Nuuszi Kuuszi vagyok (ajaj, gondolta Bab Berci, ez azt képzeli, hogy ez a szélfújta név a leggyakoribb a világon!), hanem a varázsló Nuuszi Kuuszi." ;)


2017. március 20., hétfő

Zöld, üde, tavasz van.......... :)



Beney Zsuzsa: Tavasz

Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.




Marci igazán támogató drukker. ;)
Ha ez nem így lenne, ez a falvédő sem most készült volna el!
A tavaszi quilt színeivel megtöltötte a szobánkat, klassz kiegészítője lett a saroknak és természetesen ezer apró részletét fedezte fel az egyéves. =D

Görgei-Reiner Rita
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...