2017. augusztus 6., vasárnap

Festés és kenyérillat

   Ha már dolgozott valaki repesztő lakkal, akkor érti a várakozásteljes pillanatot, mikor a csiriz alól kibontakozó festett anyagot megpillantva örömujjongásban törtem ki. Ennek a - számomra új -, varázslatos festésnek tapasztalatait osztom meg az olvasóval.
   A különleges mintázatot létrehozó technikát nevezhetjük tésztapasztás, vagy lisztpasztás festésnek, lényege szerint szabadon választott fajtájú liszt és víz keveréket terítünk az előkészített textilre.
A neten talált recept szerint 1-1 arányban szükséges keverni a tészta-összetevőket, én bögrével mérve, a liszt javára növeltem a mennyiséget, jobban megmaradt az anyagon.
Először persze kevés lett a bekevert mennyiség, új keveréssel viszont sikerült 3-4 mm vastag csirizt vinni a felületre.
Ruth szerint szükséges 24 óra száradás. Igen. Azt gondoltam, napon, szélben, nyári melegben lecsökken ez az idő, nos, csak egy kevéssel.
Száradása közben az anyagszél felpöndörödött és mint kiderült, pont ennek köszönhető a leglátványosabb hatás. Pár sorral lejjebb kiderül miért.
A teljes száradást elérve, vártam a következő lépést, a törést. Érdemes alapos munkát végezni, annál látványosabb az eredmény.
Itt beiktatnék egy plusz lépést, mégpedig újra benedvesíteném a pikkelyeket, majd hagynám újraszáradni. Az oka az, hogy a pikkelyek szélei jobban megemelkednek, értelemszerűen befolyik oda is a festék, ahol a megrepedt tésztaszél mégis zár. Ezért lett legszebb az anyagdarabom felpöndörödött, majd kisimított széle.
Sűrű textilfestékkel dolgoztam, alaposan tunkolva a száraz tésztát. A hátoldalon lehetett látni a kibontakozó márványmintát.
Próbát tettem selyemfestékkel is, ám hígsága miatt alkalmatlan a technikához.
Száradás után és kézzel fejtettem le a tésztapikkelyeket, tartottam a festék oldódásától. Procionnal történő festés után - vízbe mártva könnyen letúrható az anyagról.
Az általam használt Marabu textilfesték hővel fixálható, így a maradék tészta kimosása helyett a vasalást választottam. Bónuszként hatott a frissen sült kenyér illata.
   Összefoglalva a tapasztalatokat: a sok felhasznált liszt, festékmennyiség és a technika munkássága ellenére ajánlom, fantasztikus lehetőségek rejlenek a technikában. Egyedisége miatt érdemes egyszer kipróbálni.
Egyszer mindenképp. :)

Akiket követtem:
Ruth blogja és Ann-Mari Franzén leírása.

2017. május 19., péntek

Nuuszi Kuuszi

  
2017. április 7-én zárult a Színkeverő projekt, amely a Norvég alap támogatásával indult a Múzeumbarátok Köre Alapítvány gondozásában. Áron iskolája megvalósítóként vett részt a pályázatban.
A sokrétű pályázat zárórendezvényén készült képeket a Szent Balázs Katolikus Általános Iskola oldalára kattintva lehet megtekinteni.

  A program része volt a Vidéki Péter tanár által vezetett drámaszakkör, Lázár Ervin: Bab Berci a városban c. darabjának előadása. Itt vállalt fontos szerepet Áron, ő volt Nuuszi Kuuszi, a varázsló. :)
A jelmez gondos terv alapján készült és persze mondanom sem kell, javarészt éjjel. =D
Talán nem kapok ki azért, mert megmutatom a késői családi összefogást. Az eleje a házikók sablonjait vágta, a vége szegte a jelmezt. =D
 A stencilezés, majd festés után így festett a - formailag kicsit Harry Potter-esre hajazó - kész palást:
A varázslókalap filcből készült, majdnem úgy, ahogy a video mutatja. Más formát szerettem volna, mint Gandalfé, ezért a félkész állapot még csúcsfejes. Hajtogattam, öltésekkel rögzítettem a horpadásokat. A szélére villanyvezetéket varrtam, mert könnyen hajlítható a drót és mégis formatartó a beállítás után.
Igen, én is felpróbáltam, de nem mutatom meg! =D Állítólag egy seprű hiányzik csak alólam! ;)
Áron azaz Nuuszi Kuuszi előadás közben:

  "Tudd meg, hogy én nem akármelyik Nuuszi Kuuszi vagyok (ajaj, gondolta Bab Berci, ez azt képzeli, hogy ez a szélfújta név a leggyakoribb a világon!), hanem a varázsló Nuuszi Kuuszi." ;)


2017. március 20., hétfő

Zöld, üde, tavasz van.......... :)



Beney Zsuzsa: Tavasz

Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.




Marci igazán támogató drukker. ;)
Ha ez nem így lenne, ez a falvédő sem most készült volna el!
A tavaszi quilt színeivel megtöltötte a szobánkat, klassz kiegészítője lett a saroknak és természetesen ezer apró részletét fedezte fel az egyéves. =D

Görgei-Reiner Rita

2017. február 12., vasárnap

Procion brigád VIII. felvonás - univerzum

Textilestős sorozatunk utolsó elemének bemutatásához érkeztem.
Ahogy már az előző bejegyzésben sugalltam, akárcsak a Hold, csillagászunk részére készült ez a motívum is. Áron az Univerzum címet adta a darabnak, szerinte semmi köze a mintának a kakaós csigához :)
Nézzük csak:

A világegyetem (latinosan univerzum) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti, melyben becslések szerint 100-800 milliárd galaxis található, gyönyörű.


Péter apostol azt írja, hogy „…az egek régtől fogva voltak, és a föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára” (2Pt 3,5). A Biblia összefüggései alapján Isten előbb a mennyei világot, a mennyei lényeket és a kozmoszt teremtette, és ezután a naprendszerünket a Földdel együtt.
S az ember kapta a kreativitást, s ezzel élve festett bele mindent pár textildarabba. :)

Az Univerzum egy ókori elképzelés szerint


Az alábbi fametszet C. Flammarion ábrázolása. Azért illesztettem ide, mert színei, mélysége akár egy textilkép anyaga, metszése, grafikája a tűzés. 

Felpörgetve a saját változat:


Ám ne csak lássunk, halljunk is, íme John Legend Under the stars c. dala, mely dalnak elején az Univerzum négy csillagának szónikus frekvenciái is hallhatóak. Különleges technikával a kaposvári csillagász, Dr. Kolláth Zoltán rögzítette és tette hallhatóvá a rendkívüli hangokat.


Így esett a procion brigád története a meseerdőben. Itt a vége, fuss el véle, gyere velem Bátaszékre! ;)
Szép napokat!

Görgei-Reiner Rita

2017. január 6., péntek

Kötélszőnyeg

  Már rég szerettem volna kipróbálni ezt a technikát, persze jól jött egy új szőnyeg a fürdőbe. =D
Ez a varrás maradék anyagok eltakarítója, emlékvarrás is volt egyben.
  Emma és Elsie Larson blogjában található fotó hatott rám inspirálóan, részletes bemutatásuk elég önbizalmat adott, az alapján ugrottam neki a munkának.
Gondolom - minden foltvarrónak van ilyen-olyan maradékos zsákja, én a leszabott csíkok, pántnak félretett maradékok után nyúltam. A kupacban 6mm-s pamutalapú kötél is látható, cipészkellékeket forgalmazó üzletben vásároltam 20 ft/m áron, összesen 60 m kötelet varrtam szőnyeggé. 
Kipakoltam a maradékokat, nemet közben persze levettem a polcról olyan kincseket is, melyeket jobb időkre tartogattam. Most eljött ezen anyagok (jobb) ideje is.
A fent ajánlott blogbejegyzésben megmutatják a nővérek, miként érdemes kezdeni, én is ezeket a lépéseket követtem. Találtam viszont további szép kezdést Eddie bemutatásában. Kiderült számomra, hogy tárolókat, egyebeket is készítenek e varrással, én pont a legnagyobb darabbal kezdtem!
A tervezett ovális szőnyeg eleinte gyorsan gyarapodott.....
...látványosan nőtt.
Először úgy gondoltam, random-módon fogom tekerni és varrni a csíkokat, ám már az elején rájöttem, hogy szükségeltetik némi tudatosság a szín és árnyalat megválasztásához.
Érdekes volt, hogy minden kis mintáról tudtam, mit varrtam belőle, így vált emlékvarrássá a varrás.
Végül már mindent beterített a szőnyeg és tényleg elhúzta a súlya a tű alól.
Néhány gondolat az összeállításról.

  • A 90-s jersey tű vált be leginkább, így is gyorsan kiment a hegy, sűrűn kellett cseréni.
  • Bőrvarró cérnát vásároltam a munkához, azt használtam alsó szálnak is. Tervezem, hogy mosom, ne csak egynyári szőnyeg legyen, hanem tartós darab. :)
  • Alap- és applikáló talppal is kipróbáltam az összevarrást, ki mit szeret jobban.
  • Az anyagszalagok szélessége nálam itt-ott eltért (hiszen maradékok voltak, de csodás színűek), általában 5 cm-s csíkokat fogtam. Szélesebb csíkot az egyenes részre érdemes tenni, így a végére nem deformálódik el az ovál vagy kör.
  • Anyagiak? Bőrvarrócérna cca.1000 ft, 60 m kötél 1200 ft és az anyagmaradékok eszmei értéke. =D Végeredmény a 70×100 cm-s kötélszőnyeg.
  • Kutakodás közben találkoztam önmagában festett kötéllel is, nagyon széééééééééép és szerintem nekünk menni fog az SK festés!
  • A kész szőnyeg csúszik, ezért érdemes csúszásgátlóvá tenni a fonákoldalt hálóval, szilikonlappal, esetleg tépőzárral.

  A sok-sok részletben történő összeállítás miatt végül nem tudom mennyi idő alatt készült el, így is jó móka volt. 
Nagyon jó rálépni, bírja a használatot, szeretem. ;)
Gondolkodom egy nagyobb változaton...............az előszobaszőnyeg mandátuma is lejárt..........
Á, nem, majd jövőre! =D

Görgei-Reiner Rita

2016. december 27., kedd

Egy fotó története

   Előrebocsátom, nagyon szeretem ezt a fotót és elfogult vagyok vele kapcsolatban.
Az októberi fotós-foltos kiállításunkon érzékeltem azt az igényt, hogy ahhoz, hogy igazán értsük a megörökített pillanatot és legalább halványan átérezzük a fotós indíttatását a téma megörökítésére, ismernünk kell a fotó történetét.
   Most egy tavaly nyári kalandot mesélek, éjszakába nyúló fotós kalandunkat.
A férjem amatőr csillagász és - szerintem - profi természetfotós, e kettő tevékenységet igyekezett összekovácsolni az akcióban.
Az úgy volt, hogy július elején egy csodás napon aktuális telihold-vadászatra indultunk, a Hold fotózására alkalmas terepet kerestünk.
A Meteor csillagászati folyóirat Hold-rovat szerkesztőjének elképzelése szerint, domb mögül felkelő Hold látványát szerette volna megörökíteni.
Terepkutatás közben az időnkbe azért belefért a móka is, sikerült lencsevégre kapni a lemenő Napot. Ugye milyen giccses? =D
Baja környéke nem a dombságairól híres, így kihívás volt alkalmas meredeket találni. Vaskút után Gara irányában a kukorica táblák sorainak hullámzása mutatta meg az alkalmas helyet. Némi óvatos beautókázás után letelepedtünk, a felszerelést élesre hangolta a fotós és vártuk a holdkeltét.
Egyszer csak a távolból morajlás, közeledő monoton motorzúgás hallatszott, nőtt az adrenalin, mi ez? Bár hallottuk a garai harangok kongását, elvonatkoztatva a civilizáció határától, kicsit egy hollywood-i drága szuperprodukció feszült akciójelenetében éreztem magam, talán a Csillagok közt c. filmben volt hasonló jelenet, mikor a kombájnok hívás nélkül hazamentek.
Az aszály miatt nagy volt a por, így várható volt a porfelhő is, a kipakolt holmikat fejvesztve dobáltuk vissza az autóba, mi magunk is bemenekültünk a giga kombájn elől, amely akkorra már feltűnt a látóhatáron.
Nem emlékeszem, melyikünk nézett nagyobbat, a kombájn vezetője, vagy mi, mindenesetre nem zavartak el és megvárva a por elültét, újra felkészültünk a kísérletre.
Közben besötétedett és az órára nézve, el kellett indulnom a Hold felkelésének valószínűsíthető irányába. Utam egy letermett spárgaföldön vitt keresztül, odafelé még kerülgettem a kórókat.
Kettőnk közti távolság 500 m-re nőt, telefonnal irányított a kedves, merre tegyek (tétova) lépéseket a vaksötétben, mert a sikeres fotó érdekében nem világíthattam a lábam elé. :)
Valahol a bozótban....
A fotós szerint a jó kép elkészítése 90%-n a gépen múlik, a tárgy választása, a körülmények megfelelő rögzítése teszi egyedivé az elcsattant fotót. 
Erre a 90%-ra várva több más nesz mellett érdekes kutyaugatást is hallottam, melyről kiderült, róka volt a közelben, a mellettem motoszkáló határlakókról pedig megpróbáltam nem tudomást venni, elvégre én voltam ott az idegen. :)
A Hold percre pontosan megjelent a horizonton, elmondhatom, hogy ilyen látványban még nem volt részem. Izzó narancs színe és töménysége sütött, más volt, mint már az égről ránk néző Hold színe, amely a légkör sűrűségévvel magyarázható.
Közben irányítottan haladtam, léptem, ugrottam, csodálkoztam és a domb aljáról, rövid expozíciós idővel fotózva megszületett ez a fotó. Az a fotó, amely számomra a láthatónál is többet mond, ugyanis ekkor még én sem tudtam, hogy kisróka nem csak a bozótban van, hanem már a szívem alatt is. :)
Marcibaba azaz Kisróka ;)
   Kifelé futva (bukdácsolva) jöttem, nagyobbnak tűnt a távolság, mint befelé, ám ezért a sziluettes, fantasztikbombasztik fotóért megérte kicsit spurizni.
A Hold és aki előtte van (GZ)


Görgei-Reiner Rita

2016. december 2., péntek

Procion brigád VII. felvonás - Hold


   A fiammal közös - Probion brigádbéli - festős sorozatunk utolsó előtti produktuma következik.
   Kedveskedve a család csillagászának, személyes ajándéknak készült a rongydarab.
Terv szerint, tudatosan hoztunk létre mintát, a Holdnak kell látszania a textilen. Ugye kivehető? =D
Annyi biztos, hogy a csomózások eredményeként létrejöttek holdtengerek, a holdkráterek másai és noha egyik sem nevezhető el magyar tudósról, pl. Hellről, elhelyezkedésük még csak nem is fedi a valóságot, mi mégis szeretjük. :)
A következő lépés, a tűzés fogja még hangsúlyosabbá tenni az elképzelést, hozzáadva az alkotói szabadságot. De ez a jövő zenéje.

 
   Az űrbe helyezve a témát, a következő bejegyzésben ekképp folytatódik és egyben zárul a sorozat.

Görgei-Reiner Rita