2016. december 27., kedd

Egy fotó története

   Előrebocsátom, nagyon szeretem ezt a fotót és elfogult vagyok vele kapcsolatban.
Az októberi fotós-foltos kiállításunkon érzékeltem azt az igényt, hogy ahhoz, hogy igazán értsük a megörökített pillanatot és legalább halványan átérezzük a fotós indíttatását a téma megörökítésére, ismernünk kell a fotó történetét.
   Most egy tavaly nyári kalandot mesélek, éjszakába nyúló fotós kalandunkat.
A férjem amatőr csillagász és - szerintem - profi természetfotós, e kettő tevékenységet igyekezett összekovácsolni az akcióban.
Az úgy volt, hogy július elején egy csodás napon aktuális telihold-vadászatra indultunk, a Hold fotózására alkalmas terepet kerestünk.
A Meteor csillagászati folyóirat Hold-rovat szerkesztőjének elképzelése szerint, domb mögül felkelő Hold látványát szerette volna megörökíteni.
Terepkutatás közben az időnkbe azért belefért a móka is, sikerült lencsevégre kapni a lemenő Napot. Ugye milyen giccses? =D
Baja környéke nem a dombságairól híres, így kihívás volt alkalmas meredeket találni. Vaskút után Gara irányában a kukorica táblák sorainak hullámzása mutatta meg az alkalmas helyet. Némi óvatos beautókázás után letelepedtünk, a felszerelést élesre hangolta a fotós és vártuk a holdkeltét.
Egyszer csak a távolból morajlás, közeledő monoton motorzúgás hallatszott, nőtt az adrenalin, mi ez? Bár hallottuk a garai harangok kongását, elvonatkoztatva a civilizáció határától, kicsit egy hollywood-i drága szuperprodukció feszült akciójelenetében éreztem magam, talán a Csillagok közt c. filmben volt hasonló jelenet, mikor a kombájnok hívás nélkül hazamentek.
Az aszály miatt nagy volt a por, így várható volt a porfelhő is, a kipakolt holmikat fejvesztve dobáltuk vissza az autóba, mi magunk is bemenekültünk a giga kombájn elől, amely akkorra már feltűnt a látóhatáron.
Nem emlékeszem, melyikünk nézett nagyobbat, a kombájn vezetője, vagy mi, mindenesetre nem zavartak el és megvárva a por elültét, újra felkészültünk a kísérletre.
Közben besötétedett és az órára nézve, el kellett indulnom a Hold felkelésének valószínűsíthető irányába. Utam egy letermett spárgaföldön vitt keresztül, odafelé még kerülgettem a kórókat.
Kettőnk közti távolság 500 m-re nőt, telefonnal irányított a kedves, merre tegyek (tétova) lépéseket a vaksötétben, mert a sikeres fotó érdekében nem világíthattam a lábam elé. :)
Valahol a bozótban....
A fotós szerint a jó kép elkészítése 90%-n a gépen múlik, a tárgy választása, a körülmények megfelelő rögzítése teszi egyedivé az elcsattant fotót. 
Erre a 90%-ra várva több más nesz mellett érdekes kutyaugatást is hallottam, melyről kiderült, róka volt a közelben, a mellettem motoszkáló határlakókról pedig megpróbáltam nem tudomást venni, elvégre én voltam ott az idegen. :)
A Hold percre pontosan megjelent a horizonton, elmondhatom, hogy ilyen látványban még nem volt részem. Izzó narancs színe és töménysége sütött, más volt, mint már az égről ránk néző Hold színe, amely a légkör sűrűségévvel magyarázható.
Közben irányítottan haladtam, léptem, ugrottam, csodálkoztam és a domb aljáról, rövid expozíciós idővel fotózva megszületett ez a fotó. Az a fotó, amely számomra a láthatónál is többet mond, ugyanis ekkor még én sem tudtam, hogy kisróka nem csak a bozótban van, hanem már a szívem alatt is. :)
Marcibaba azaz Kisróka ;)
   Kifelé futva (bukdácsolva) jöttem, nagyobbnak tűnt a távolság, mint befelé, ám ezért a sziluettes, fantasztikbombasztik fotóért megérte kicsit spurizni.
A Hold és aki előtte van (GZ)


Görgei-Reiner Rita

2016. december 2., péntek

Procion brigád VII. felvonás - Hold


   A fiammal közös - Probion brigádbéli - festős sorozatunk utolsó előtti produktuma következik.
   Kedveskedve a család csillagászának, személyes ajándéknak készült a rongydarab.
Terv szerint, tudatosan hoztunk létre mintát, a Holdnak kell látszania a textilen. Ugye kivehető? =D
Annyi biztos, hogy a csomózások eredményeként létrejöttek holdtengerek, a holdkráterek másai és noha egyik sem nevezhető el magyar tudósról, pl. Hellről, elhelyezkedésük még csak nem is fedi a valóságot, mi mégis szeretjük. :)
A következő lépés, a tűzés fogja még hangsúlyosabbá tenni az elképzelést, hozzáadva az alkotói szabadságot. De ez a jövő zenéje.

 
   Az űrbe helyezve a témát, a következő bejegyzésben ekképp folytatódik és egyben zárul a sorozat.

Görgei-Reiner Rita

2016. december 1., csütörtök

Procion brigád VI. felvonás - retro



   A procion brigád egyik maradék gyöngyszeme következik. Ennél a festett darabnál jól látszik, hogy a piros színű festék már nem volt frissssssssssssss. Viszont! A gyermek szerint:

- Ezek olyan háromszögek Anya, amelyeket te szoktál összevarrni. (Hát nem dolgoztam hiába! =D)

Láttunk benne továbbá retro csempét és felkockázott sütit. :)