2015. december 25., péntek

Istennek tetsző dolog....

„Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6:29)

   Bemutatom az elmúlt két évem összeredményét.
Hosszú kihagyás után kezdtem újra foltot varrni. Részletekben, bő egy év alatt készült el a munkahelyem ebédlőjének falára szánt 8 db négyzetméteres falvédő, melyek a református fakazetták textilmásolatai. Alkotói szabadsággal újragondolt motívumai az őskereszténység kezdeteitől megszülető szimbólumokról, hitről és a református hívők jelképeiről szólnak.
Főként applikációs technikát, valamint papíron varrást alkalmaztam. Tűzéssel rögzítettem a rétegeket, 'karcoltam' a mintát oly módon, hogy diszkréten hangoztassák a táblák díszítettségét, az egyszerűség domináljon megjelenésükben.


   A munka nagyobb részét otthoni körülmények közt végeztem, az utolsó simítások, az oldalak összevarrása viszont a helyszínen történt.


   Gondos kollégák segítségével került fel a tervezett falfelületre, a redők, szélek elsimításával befejeződött a folyamat.


   Minden darabja kedvenc lett ahogy formálódott a kezeim közt.

A templomtorony kakasa
   Végül az alkotófolyamat személyes lélektanáról és hátteréről.
   Az Istennek tetsző célkitűzések mindig egy ígérettel kezdődnek..............
Én is megtettem az ígéretem. Kitűztem a célt és a megoldásra koncentráltam. Persze minden másként alakult, mint ahogyan terveztem, szükség szerint is választottam hát az ismeretlen, rögös utat. Ezt amolyan próbatételnek fogtam fel, melyben adódtak akadályok, melyeket feladatként, a kapott tálentumokkal élve oldottam meg. És örültem.
   A készítés folyamatának bő egy évében néha teher volt a kényszerpálya, a sűrű események sodrában nehéz volt a nélkülözés, az adott szó betartása. Voltam a munkafolyamatban fent és lent, kötődtem is hozzá és nem is. Aztán jöttek személyes veszteségek, melyeket az időm hiányából alakuló eseményeknek tudtam be. Kivetítettem, dühöngtem, félreraktam és nem örültem.
   Végül utolsó erőmből, nagy pörgéssel értem az adventi elcsendesedés időszakába. Miközben vágytam a nyugalomra és békére, a fényre, összeütközésbe kerültem a határidővel, a kényszerpályán futó Istennek tetsző dologgal. Újra frusztrált, feszített.
   Most a pörgés elcsendesedett, elkészült a mű. Ilyenkor üresség van, elengedés. Bár a kezemből kiengedtem, távolról figyelem, örülök a sikerének, mert szeretettel odaszántam.
Odaszántam ingergazdagságát, színét, formáját, mert az Istennek tetsző tettekkel létrehozott dolgot a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény Idősek Nappali Ellátása részére készítettem...........és már újra örülök. :)

A fiókáit vérével tápláló pelikán

 Áldott Karácsonyt kívánok!

Görgei-Reiner Rita

2015. november 30., hétfő

Bagolyrajzás

   Áronhoz és pajtásaihoz közelálló elfoglaltság a kézműveskedés, a nyári öko-táborozás után jöhetett most egy kis filcmunka.
Osztályfőnöküknek, Orbánné Vida Zsuzsa felkérésének örömmel tettem eleget, készültem az órára és együtt dolgoztam a gyerekekkel.
   A foglalkozás témájául egy kedves állatfigura elkészítését választottam, Zsuzsa néninél is fölénnyel nyert a megunhatatlan bagoly-forma.
   Hosszas keresgélés után, az interneten talált formák közül erre a figurára esett a legtöbb szavazat:


   Érzésből megrajzoltam és kisablonoztam a porcikáit, megterveztem a fiús és lányos színekben röpködő baglyokat. Áron volt segítségemre a másnapi foglalkozáshoz szükséges kis egységcsomagok összeállításában.


   Elmélyülve vágtak, illesztettek a lelkes nebulók, ki-ki csendesen társától, vagy harsányan kért segítséget a készítés folyamatának következő lépéséhez.


   Filccel és barkácsragasztóval dolgoztak a gyerekek, majd az elkészült baglyok hátoldalára ragasztópisztollyal rögzítve egy kis kocka mágnes került, így vált hűtőmágnessé a madár.


    A műhelymunka végeztével fürtökben lógtak a baglyok.

 
   Látva a felkészült pedagógusok ötletgazdagságát, örültem, hogy egy kicsit én is hozzátehettem az éves programjuk színesítéséhez. Külön öröm, hogy a gyermekemmel, nem megszokott körülmények közt is eltölthetem némi extra időt.
Az együttműködésünk nem első alkalma ez, hiszen az iskola kreatív kollégái 3 éve hívták meg a gyermekmunkáimat, mely tárlat heteken át színesítette a suli folyosóját.

   Előretekintve - az Iskola életét is bemutató -, kreatív foglalkozások várják az Iskolába érkező érdeklődőket. Kedves bajaiak, ajánlom figyelmetekbe a Felsővárosi Iskola OVI-SULI programsorozatát!


2015. november 26., csütörtök

Procion brigád II. felvonás - alagút

Visszacsatolva nyárra, folytatom a sikeres festésünk élménybeszámolóját, mely már nem az első közös munka a fiammal. ;)
A soron következő, bemutatandó festett darabot csomóztuk és tekertük, pitypang lett belőle.


Ám itt olvasható egy riport Áronnal, aki épp textilfestő, műelemző :) :

- Üdvözlöm a kedves olvasókat, szervusz Áron! Mit látunk a fotón?
- Köszönöm a kérdést! Nos, kedves közönség, itt a vízbe dobott kő fodrát látjuk. Pont azt, amikor a vízbe ér a kő...........érdekes látvány.
- Szóval hullámfodrot vet a vízbe csobbanó kő.....
- Igen..........Vagy egy alagút, amelyből kijön a vonat, de akár pókháló is lehetne.
- Ahhoz, hogy ezt lássam el kell forgatnom? ;)
- Nem. Ezt mindenki látja anya. És azt is, hogy ha ez egy alagút, amelyen épp nem jön a vonat, akkor egy póknak volt ideje odaszőni a hálóját.
- Köszönöm Mester, csak így tovább! =D

Görgei-Reiner Rita

2015. november 22., vasárnap

Nyakmelegítő a sármosnak

   Mostanság kicsit több időm van a semmihez képest és mint mindig, igyekszem hasznos dolgokra fordítani.
A rengeteg megvalósítandó foltos ötletem még parkolópályán, ám a szükségesség és a praktikum most is találkoztak.
   Adódott, hogy nyakmelegítőre volt szüksége a férjemnek és mivel kötni lehet Áronra várva az uszodában, fogkezelés előtt, üresnek tűnő félórákban, inkább a kötésem vágtam be a táskámba, mint egy falvédőt és a varrógépet.
Kerestem és itt találtam egy jó leírást. Aszerint változtattam a méreteken, hogy a sportos életmódot élő Kedves, biciklivel közlekedvén is melegen tudja tartani az arcát a sípős téli napokon.


Az eredeti leírásban szereplő középrész 15 sorát kevésnek találtam, duplázva tűnt megfelelőnek a nyakmelegítő hossza. Így a szélessége 35cm, a magassága 40cm lett.
Alize Burcum fonalával dolgoztam, pont elegendő lett volna egy 100 g-s gombolyag. A magasítással viszont elfogyott egy második gombolyagból is pár gramm.
Sikert aratott! Az enyém melírozott lesz! ;)



Görgei-Reiner Rita

2015. november 21., szombat

Emlékmű foltokból

   Már cca. egy hónapja hírül adta a helyi média, majd november 17-n újabb cikk jelent meg a textilképről városunk honlapján és többen is kérdeztétek, mi ez?
Nos, a Sugovica Foltkör 2015-ös évi közös munkája.

  Története röviden, hogy közös munkákról egyeztettem az év elején Hunka Ibolya, a pécsi Hunyor Vasutas Foltvarró Kör vezetőjével. Megtisztelő kultúr-testvérvárosi felkérést kaptunk tőle, miszerint varrjunk párban valami 'nagyot' a XV. Országos és Nemzetközi Patchwork Kiállításra. Az éves közös munkát illetően az egyeztetés időben egybe esett a Sugovicák döntésével. A választás - Nagyné Rózsahegyi Csilla ötlete alapján - a város nevezetességére, a Duna torkolatánál őrködő Türr István Emlékmű megvarrására esett.
A jeles eseményre felkészülésünket támogatta a bajai foltvarrók eredményességét elismerő városvezetés. Tette ezt arra való tekintettel is, hogy városunk Önkormányzatának logója a Türr-emlékmű sziluettje. Ez a közös projekt - reményeink szerint - a jövőben is gyümölcsöző kulturális kapcsolatunk újabb piros pontja.

   Az alkalmazott technika a pixel-applikáció és szabadkezes gépi tűzés volt. Pixel-applikációval 3 évvel ezelőtti bejegyzésben találkozhattatok először a Pavarotti-portré készítésénél.
   A műalkotás tehát augusztusban Pécsett, a Zsolnay negyedben debütált. Baján - helyét előkészítve - november 17-n ünnepélyes keretek közt fogadták a Hivatal Türr-termében, a rekordzászlóval szemben került elhelyezésre. 
   Mint minden közös munkában, ezen alkotásban is megjelenik az a sokszínűség, mely a színek játszadozásán túl, az alkotóinak sajátos megoldását is tükrözi. Ehhez kapcsolom, hogy a közös munka készítésének folyamatában az 'összeérett' csoporttagok idejüknek és tálentumaiknak megfelelően vállalták és teljesítették a rájuk eső feladatot.
Személy szerint csak a projekt indításában és a tűzésének egy részében vettem részt, tettem ezt annál nagyobb örömmel. :)
   A projektindításhoz kapcsolódó foltmunkáról majd egy következő bejegyzés szól, most azonban íme az alkotás mérete, aránya és nagysága.
Fotó: Bajai Televízió
Szerintem jól sikerült. :)
Görgei-Reiner Rita

2015. július 19., vasárnap

Procion brigád a meseerdőben

   Történt, hogy gyermekem a héten részt vett élete első 'ottalvós' táborozásán. Nagy dicséret jár neki a bátorságáért és kitartásáért, nekem azért, mert legyőztem a folyamatos kísértést és egyszer sem kezdeményeztem hívást a tanítónénik felé. =D
A tökéletesen megszervezett tábori program gazdagságát érzékelteti Áron folyamatos meséje, élménybeszámolója.
Az egyik nap - számára kiemelt - programja a batikolás, textilfestés volt, pénteken nagy büszkén érkezett haza a saját festésű pólóban.
Szombaton már-már önmaga kezdett bele itthon a műveletbe, amikor is valahogy előkerült pár gramm procion festék a foltvarró tarsolyából és némi vászon is. =D
Nekünk dolgozott a nyugat felől hozzánk érkezett vihar, így jutott elég idő kötözésre, csomózásra, tekerésre és a Napot megjelenítő festés előkészületeként némi fércmunkára.
A lelkes fiatalember még lelkesebben tanított, mutatott és engem is lelkesített. Bármi is sült volna ki az előkészített kupacból, már akkor kincset ért az együtt eltöltött idő.....
Némi balesetvédelmi oktatás után lefektettük a szabályokat, én a munka veszélyes előkészítő részét vállaltam, míg az 'alkotás' folyamatát Áron örömmel teljesítette, az előkészített kötözötteket gondosan locsolgatta, a kakaóscsigába univerzumot képzelt, a Hold vásznába a krátereket. :)
A hatóidő elteltével mostunk és egyesével bontogattuk a festett csomókat, íme az eredmény.
Azt említettem, hogy a festék maradék volt, de akár azt is mondhatnám, hogy az idei divatszínekben utaztunk. =D
A közös projekttel foglalatoskodtunk egész délután, csak este vált láthatóvá az eredmény. Áron fáradhatatlanul kérdezett, ismerkedett, vagányul dolgozott, változó türelemmel sürgette a végkifejletet, de kitartott!
Egyik kedvence az erdő lett, még emlékezett, milyen gondosan hajtotta 'vakon' a fákat és várta is a törzseket.
-Gyorsan bontsd ki anya, milyen lett?
-Nos? Mit látsz Áron?
-Erdőt!
-Milyen erdőt?
-Meseerdőt!
-Mitől meseerdő ez az erdő?
-Mert arca, lelke van a fáknak és a lombjuk felhő.
 Anya! Ez csakis meseerdő lehet! Kék és piros erdő nincs a valóságban!

:)

II. felvonás - alagút
III. felvonás - X-ek, koronák
IV. felvonás - tengeri föveny
V. felvonás - keresztek, röntgen, virslik
VI. felvonás - retro
VII. felvonás - Hold
VIII. felvonás - univerzum

2015. május 17., vasárnap

Ami a kacsót illeti...

Mindenki sajátos módon képzeli el és valósítja (vásárolja) meg az öltözködéséhez illő kiegészítőket, lehet így is: 
=D

Igazán egyedi megoldás adódhat az alábbi ötletből: (link)


A kissé vintage-hatású mandzsetta indította meg a fantáziám, személyre idomítottam az ötletet és....


...elkészült a farosból átlényegült, koloniál csomóval díszített ajándék-karkötő.
A csomócskák - cérnacsipke és farkasfog mellett - pitypangos hatást keltő elrendezését nagyon szerettem.
A kreatív önmegvalósításon túl fontos, hogy az elképzelés találkozzon a megajándékozott személyével, személyiségével, így töltődik fel tartalommal a gesztus és az ajándéktárgy. ;)
Mert ajándékozni jó!


Ja! És ami a kacsót illeti? Adtam! =D