2012. szeptember 3., hétfő

Miss Saigon - fever

Van, aki nem szerepelt a produkcióban, és már sajnálja.
Aki viszont bármilyen feladatot is vállalt, kezdené elölről a munkát.
Élményhullám.
A - mindössze 35.000-s - város életében nagy látványosság volt a kitelepülés, engem a produkció profizmusa nyűgözött le, kezdve az építőmunkásokkal, folytatva az előadókkal.
Debütálásom varrónőként már augusztus 20-n kezdődött, sminkesként folytatódott. A Bácska vágta utáni gardenparty helyett a térre rohantam mikor jött a telefon, hogy RRitát kérik a színpadra.
Jelmezigazítás a statisztákra és renoválás volt a fő feladat, neeeem, nem varrtam fel egy gombot sem Dolhai Attila ingére, sajnos MÁZS kabátja sem szakadt el, ám egy jól működő csapat részeként repetáztam Miss Saigonból.
A próbákon egy pillanat rendített meg igazán, mikor a színpadról először szállt fel a helikopter, levitte a fejünket a második sorban ülve, bevallom, körbenéztem, hogy merre ugorjak, ha kellene, miközben tombolt az adrenalin. A fantasztik-bombasztik pilótával minden tökéletesen működött, a hatás megvolt!
Az egy hét alatt egyre természetesebb volt minden találkozás, már-már hiányzik a pörgés!
Az előadóművészek nagyszerűségét látva megfogalmazódott bennem, hogy mi is sztárok vagyunk! A megkülönböztetett figyelem, az ünnep, egy kicsiny sztárság - még így színpad nélkül is - mindenkinek jár!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése