2012. február 5., vasárnap

Hopp-varroda blokkjai és a nagymamák

Mónika összefogása hatalmas méreteket ölt, rengeteg energiát visz a csapatba, kissé frusztrált, hogy lemaradtam.
Követve a feladatok aktualitását, csak egy kicsit tértem el az ütemtől, viszont most megvagyok mind a négy feladvánnyal. Formabontásom része, hogy a drezdai tányért csak negyed cikkben készítettem el, számomra így érdekesebb. Mostanra azt hiszem megvan, hogy milyen színekből rakom össze a gyűjteményest, még mindig jól esik!
A kézi technikákat pár nap múlva, Pest felé robogva gondoltam befejezni a vonaton, ám végül szép lassan elkészültem velük és nem az időjárás miatt, mert igen, itt Baján is esett 30cm hó, de ez bennünket nem szorított be a házba!
Ez a kör a fűszerkertem lenne....
Tiszta giccslap!
A következő képen a porta másik fele, a játszóvár bázisugrással közelíthető csak meg.
Nagy kedvencem mégis az, mikor a közeli erdőben járva mi léphetünk először a leesett hóra....
Visszakanyarodva a technikákhoz, jól működtek a sablonok és élveztem a kézi rögzítést, eszembe sem jutott, hogy géppel varrjam fel az elemeket. Egyedül a keltánál szerettem volna már túl lenni rajta, látszik.
A nagymamát még nem készítettem és azt hiszem édesanyám kedvence is lehetne, szívesen megmutatnám neki, hogy amíg nem unokázik, varrjon kedvére.
Ha az a pötty ott nem lett volna, az ő meséje is tovább tartott volna és ma 61 éves lett volna.
Apai nagymamám bunyo vonalával élt-halt a délszláv zenéért és képzeljétek ebben a stílusban, siratósként előadva a következő nótát, a frász kerülgetett. Erre a dalra vetítettem kisgyerekként mama elleni mérgemet, mára már rájöttem, hogy semmi baj a dallal, sem mamával, az emlékeim és a múltam kedves részei. Számomra ez a nóta is tele van tartalommal és e tartalom felidézéséért nem kell hallgatom hétvégenként a szabadkai rádió kívánságműsorát.
Szentimentális rész vége, kikapcs.

6 megjegyzés:

  1. Rita! Ez a dal annyira szívbemarkoló! Gyönyörű... Még a könnyem is kicsordult...
    Együtt érzek veled...
    Egyébként az én apukám is éppen ma 61 éves...
    (Sok közös van bennünk...)

    A varrományaid pedig gyönyörűek, tökéletes összhangban. Örülök a formabontásnak, és annak is, hogy rá tudtalak "kényszeríteni" olyan technikára is, amit eddig még nem próbáltál! :)
    Ki tudja, lehet, hogy ez lesz a kedvenced?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A sok közöst mindig örömmel fedezem fel, Isten éltesse apukádat!
      Mindig azt gondoltam, hogy akkor fogok kézzel varrni hasonló technikákat, ha a varrógéptől elzárnak....
      A fiam foglalkozásai alatt találok erre módot!

      Törlés
  2. Itt Pécsett is nagy hó esett. :o)
    A blokkjaid nagyon jók lettek, én még egy csöppöt le vagyok maradva, de a kézzel varrás nem tartozik a kedvenceim közé. :o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy hallottam, hogy felétek nagyobb hó esett, mit Baján, de nálatok eltakarították! Én ma megküzdöttem az elemekkel, az oviból visszafelé már kicsit élveztem is a téli autózást, de azért párszor megállt bennem az ütő a sok barom miatt! Apám szerint: január, február, itt a nyár és én szeretnék hinni neki!

      Törlés
  3. Köszönöm Abile, csábított a géppel varrás, de helyzet úgy hozta, hogy együtt volt a család, nem akartam kiválni az egységből! Meg aztán, ez csak 3db blokk!

    VálaszTörlés
  4. Meghoztad a kedvem a nagymama virágoskertjére!
    Eddig csak kerülgettem, de most már szeretném én is kipróbálni! :)
    Szeretem a blokkjaidat, nagyon!!!
    Szeretettel gondolok Rátok! :) Puszi!

    VálaszTörlés