2010. november 17., szerda

Még mindig Határtalanul.....

Dédelgettem a gondolatot, végül Btrudy érdeklődésére döntöttem úgy, hogy mégis megér egy bejegyzést, hogy miért lett pont ilyen a férfias indián, és hogyan szerepelt.
Hangsúlyozom, rövid versenyzős pályafutásom ideje alatt, az első olyan megmérettetésem volt a Határtalanul, ahol megkaptam az értékelést! (Viszont a barna színkapcsolatokét azóta sem....)
Tulajdonképpen örülök, mert a szűri szerint jól keverem a technikákat, pontosan varrok, az ötlet jó, de a világa túl intenzív, túl sok, és ennyire 'fotószerűen' megvarrni valamit már nem textilszerű....... és nem indokolt. 
Ezek szerint tudok fotószerűen varrni, ennek választása maga az alkotói szabadság. Vagy ez a mondat fedi a reprodukálás tettenérését? Mert ugye sok esetben az ötlet alapja lehet egy fotó.
Az volt a tervem, hogy egy indián festményt varrok, mintha a fakeretre bőrcsíkkal feszítenék ki a festményt, sarkait pedig fatáblák adják, rajtuk vésést utánzó kézi hímzéssel jelenítem meg a kultúrára jellemző motívumokat. A zsűri szerint nem illeszkedik a keret a középrészhez.
Maga a keret alapja is faerezetet utánzó textil, seminola technikával készült tollakat varrtam, majd valódi madártollkontúrt tűztem szabadkezes technikával minden egyes elemre.
Az egész munkán megjelenik a szabadkezes tűzés, sok-sok kézi tűzés, az elkészítésére szánt 40 óra alatt párszor 'becsúszott' a tű a bőrömbe.....a véremet (is) adtam ehhez a pályamunkához.
Kihívás volt a harcos felöltöztetése, nagy gonddal fésülgettem a szálakat, hogy minden a helyére kerüljön.
Ékszerei csomózott karkötőből készültek, megelevenedett a tinikorom karkötőőrülete, mint ahogyan az ismert Cooper-könyvek elképzelt harcosa vált egyre élőbbé.
A férfias, harcedzett indián lobogó tűz által megvilágított testének hangsúlyozására is több figyelmet szenteltem, és ahogy a harcidíszes ruhája cafatai 'lelépnek' a munkáról, így sejtetve a táncot, és dinamikussá teszik a megjelenését, nos, ezeket az eszközöket választanám legközelebb is.
Én valóban megjeleníteni kívántam a mottót, a férfit, némi iróniával, és viccesen kérdezem, hogy ruha nélkül kellett volna ábrázolnom? Mert így túl sok volt....Persze ahány alkotó, annyiféle értelmezése a férfiasságnak, és textilszerűségnek.
Szóval kaptam is válaszokat, meg nem is, szeretnék is versenyezni, meg nem is............
Úgyis lesz legközelebb.....
Önmagamhoz, és eddigi munkáimhoz képest alkottam eddig a legnagyobbat, köszönet a pályázatnak.

5 megjegyzés:

  1. Szerintem zseniális!!! Nagyon-nagyon tetszik! Rendkívül eredeti, kidolgozott, aprólékos. Igaz én nem vagyok zsűri tag...
    Azért jó, hogy nem szegte a kedvedet!

    VálaszTörlés
  2. Már múltkor is írtam, hogy lenyűgöző. Mestermunka akkor is, ha egyeseknek "túl sok". Nekem gyönyörű. :)

    VálaszTörlés
  3. Fantasztikusan jó!!!
    Nem is értem a zsűrit! Még hogy a keret nem illeszkedik a képhez? Hova tették a szemüket? Abban viszont teljesen igazuk van, hogy a tied nem illett a többi közé, mert sokkal aprólékosabb, intenzívebb, szóval simán kenterbe vágtad őket!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem fantasztikus munkát vittél végbe!A zsűriről meg annyit,hogy szerintem sokszor hajlamosak túl értékelni saját tudásuk,és nem látják meg a fától az erdőt.

    VálaszTörlés
  5. Személy szerint az indián tetszett nekünk is (nekem és a drága férjuramnak is) a képtáramban is erről van a legtöbb fotó :D.Szerintem zseniális,annyira élethű volt nekem,mintha szembe jött volna velem .Én csak gratulálni tudok Neked! Sok anyagot a zseniális munkádhoz legközelebbre is! :)

    VálaszTörlés