2010. november 7., vasárnap

A Határtalanul margójára

Nagyon vártam a rendezvényt, elsőbálozóként léptem a várba.
Remek helyen,  és díjazott munkák mellett helyezték el a harcosom, jó volt újra látni a képet, mert elkészülte után gyorsan kellett postáznom.
Ami igazán korrekt, hogy a szakértő zsűri kiadta a munka elemzését. Ízlelgetem, és közben azon gondolkodom, hogy legközelebb is így varrnám meg, ennyire festményszerűre, mert ez is egy kifejezőeszköz....nekem számítottak a részletek.
A férjem úgy fogalmazott, hogy nem az én munkámhoz írták ki a pályázatot, kedves.
Tanulságos volt egyébként a tárlat, része volt az ámulat, és a döbbenet is....
A pályamunkákat nézzétek meg!

Átértékelődött bennem a foltvarrt ruha fogalma, olyan hordható szépségeket láttam, melyek kapásból megérintettek, és beindították a fantáziám.
Ellátogatva a kiállításokra, Váradi Gyöngyi sámánruhája volt rám nagy hatással, minden kiállítási darab kincs.
A tanulásnál, és vásárlásnál fontosabb programpont, a kapcsolatok ápolása volt számomra, ma már egyre több kedves arcot köszönthetek a foltvarrós társadalomból.
Külön öröm volt, hogy Kinga nekem szentelte a napját, végre nem csak virtuális öleléseinket adhattuk át, beszélgettünk, csak beszélgettünk, mint két régi barátnő!
Kitűnő szervezésről tett tanúbizonyságot a csapat, gratulálok lányok, és köszönöm.

3 megjegyzés:

  1. "Sose felejtem" nap volt. Köszönöm Neked!!! :)

    VálaszTörlés
  2. Rita,Gratulálok! Végre élőben is láthattam a munkádat! Annyira élethű és a kidolgozott, aprólékos részletek nagyon tetszettek.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Marcsi! Látod, amit Te itt értékelsz, az túl sok volt a szűri szerint....
    Találkozunk szombaton?

    VálaszTörlés