2010. október 1., péntek

Vakbélgyanús kálvária

Két nap ovi után:
AunagyonfájahasamANYA! Sírás, kínlódás, hozzám bújás, vonyítás, para, kétségbeesés, telefonok, rohanás, vizsgálnák, ordít, verekszik, elájul a vállamon.
Vizeletvizsgálat, acetonos. Kiszáradt a gyerek. Kiszáradt a gyerek? Mikor? Hiszen én itattam?! Infúziót kell kapnia?
Vércukormérés, negatív. Legalább nem diabetes. Ultrahang, ordít, kapálódzik, mi is ordítunk, most már az orvos is. Nem látszik a féregnyúlvány, találgatunk.
Vérvétel, ordít, én az ajtót készülök berúgni, majd ismét elalszik a vállamon.
Lázmérés, lázcsillapítás, rektális vizsgálat, indulunk haza a kórházból, folyt.köv. délután.

Ez fért bele néhány délelőtti órába szerdán.
Ma már valószínűsíthető, hogy hasi nyirokcsomó-gyulladást szerzett Áron, eltekintettek a kórházi monitorozástól, mert hát nem minden gyermekkel kivitelezhető ez könnyedén. Ühüm.
Ma már nem lázas, visszatérőben a megszokott 'hurrikán'.

Megismertünk egy tündéri, optimista főorvosasszonyt, és egy radiológus doktort is, aki a férjem szerint akkor látott utoljára gyereket, mikor 30 éve belenézett a tükörbe. No comment.

Ezen is túl vagyunk....tekerünk tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése