2010. október 28., csütörtök

Ez+az

Hétfőn szomorúan konstatáltam (ismét), hogy valóban semmi nem örök, elúszott az örök vizekre a kedvenc 15cm-s algaevő harcsám. A halacska már nálam született, ősei pedig anyukámnál, szóval ezért (is) gondolkodtatott el a dolog, de elég a melankóliából, nem ő az egyetlen akváriumlakó.
Kedden új helyen gyűlt a különítmény, vagyis a kedd esti foltkör, még mindig egy karácsonyi futón dolgozunk.
Szerdán Áront baleset érte, és ott, abban a pillanatban döntöttem úgy, hogy hétvégét hirdetek, elég a sérülésekből! Kb. szűk egy óra elteltével az óvodai elválást követően jött a telefon (belém vágott az ütő a hívó láttán), Áronnal repültem máris a kórházba. A fél napot a baleseti sebészeten töltöttük röntgen, és körömeltávolító kisműtét közötti várakozással, jó vacak a gépi kávé!
A csöppem jól van, mostanában elég lesz 9 körmét vágni, és nagyon büszkén mondom, hogy kisgyerektől ennyi lélekjelenlétről, és fájdalom-, no meg stressztűrésről még nem láttam tanúbizonyságot. Tanulhatok tőle.

10 megjegyzés:

  1. Kitartás a gyerkőcnek! Nagyon ügyesek tudnak lenni! :)

    VálaszTörlés
  2. Jaj szegény!!! Mihamarabbi gyógyulást kívánok!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Lányok!
    Épp tegnap emlegettük fel a virtuális barátnők fogalmát,....... köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Hát, akkor most nem a legjobbak történtek veletek. Remélem mostmár csak minden egyre jobb lesz. :) Áron meg egy igazi kis hős.

    VálaszTörlés
  5. Jaj szegényke :( jobbulást neki.
    Bizony, sokkal bátrabbak, mint mi!! És nem csak ebben tanulhatunk tőlük. :)

    És csodás terítőd lesz!!!

    VálaszTörlés
  6. Szegény legényke, jobbulást neki!

    VálaszTörlés
  7. Remélem Áron már sokkal jobban van!
    A terítő nekem is elnyerte a tetszésemet.

    VálaszTörlés
  8. Drága Jandó, olyan kedves vagy, köszönjük!
    Egyszer csak......hívlak.

    Orbis, Csilla, és Marcsi, köszi, hogy gondoltok ránk!
    Jobban van ám a legény, kedden viszem legközelebb kötözésre.
    Ha látnátok milyen 'viseltes' a valaha fehér kötése!

    VálaszTörlés
  9. Szegény halacska. Az örök úszómezőkre úszott át. Valóban sajnálom!:(
    Jobbulást Áronnak. :)))

    VálaszTörlés
  10. Hááááát, egy 'történelmet' élt halacskát búcsúztatni, valahol a biztonságom féltése, a merevségem jele, de a hozzászólásoddal jutott eszembe, hogy nemrég ez is megtörtént, már elfeledtem. Ez jó......
    Meg az is, hogy nálunk mindig történik valami, pedig csak egy gyermekem van. Ja, nem is! Kettő, a másik gyerek 40 éves!
    Áronom azóta naggggyon jól van, köszönöm! Már észre sem veszi, hogy hiányzik egy körme!

    VálaszTörlés